Hirdetés
Hirdetés

Aki beszéltette a múltat: kilencven éve született Szabó Gyula író

Szabó Gyula portréja •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Szabó Gyula portréja

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Méltán nevezhetjük nagy székely írónak a kilencven évvel ezelőtt Homoródalmáson született Szabó Gyulát: fél évszázadon át alkotott, súlyos és ma is elgondolkodtató műveket, kordokumentumokat hagyva az utókorra. Az életmű feldolgozása még mindig tart és folytatódik, ám az írónak nemcsak alkotói munkája, hanem élete is nagyon érdekes és példamutató. Ez a „rendtartó” székely író akkor élt és alkotott, amikor az élet egyre szűkebb lett, de ő ezt is olvasói „javára” tudta fordítani. Épp kilencven éve született.

Katona Zoltán

2020. szeptember 11., 19:382020. szeptember 11., 19:38

2020. szeptember 11., 19:462020. szeptember 11., 19:46

Lehetne idézni tőle sok-sok mondatot és szövegrészt, de ha nagyon csupaszítani és egyszerűsíteni akarunk, akkor talán ez, a Gólya szállt a csűrre című kötetében leírt mondat foglalja össze a legjobban Szabó Gyula élethez való hozzáállását:

Idézet
„Abban nőttünk fel, hogy az élet azonos a munkával, a teremtéssel…”

Az 1930. szeptember 11-én született Szabó Gyulának ugyanis a munka és a teremtés volt a mindene: földműves családból származott, tehát gyerekkora óta dolgozott szülőfaluja, Homoródalmás határában. Íróként később olyan „kettős életet” élt Kolozsváron, hogy az sok értelmiségi számára ma is példamutató. A szerkesztőségi tevékenység és az otthoni dolgozószoba mellett ugyanis fontos volt neki a kányafői kerti munka is – sem az írógéptől, sem a veteményestől, a szőlőkötözéstől nem tudott elszakadni, csak akkor, amikor erre rákényszerült.

Hirdetés

Szabó Gyula szüleivel és bátyjával 1940-ben •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Szabó Gyula szüleivel és bátyjával 1940-ben

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Öt szívinfarktust élt túl, illetve egy olyan igazságtalan évszázad második felét, amelyben a hozzá hasonló nagy formátumú értelmiségiek egy része nem, vagy csak az addigitól nagyon eltérő módon tudott túlélni, megélni: menekülés, emigráció, alkoholizmus, életre szóló betegségek árán. A munka, a kitartás, a székely konokság, a megszállottság azonban képes olyan gerincet ültetni az emberbe, ami életünk végéig egyenesen tart – példázza Szabó Gyula életútja.

Nagyon akart tanulás

Az író pályafutása kicsit népmesébe illően indult. 1942-ben ösztöndíjjal került a székelykeresztúri gimnáziumba, de gyerekei, ismerősei körében ma is tartja magát az a családi legenda, amely azt jelzi, hogy már korábban is nagyon akart tanulni: nem volt még hatéves sem, amikor bátyját, a négy évvel idősebb Sándort rendszeresen elkísérte az almási iskolába, ahol beült a padba, és nem tágított onnan... A keresztúri gimnázium első éveire esett a háború, ahová édesapját, a kőfaragást is kitanult, de állandóan könyveket olvasó földművest, Szabó Mózest is elvitték.

Úton Homoródalmásról a székelykeresztúri unitárius gimnáziumba 1942. szeptember 20-án •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Úton Homoródalmásról a székelykeresztúri unitárius gimnáziumba 1942. szeptember 20-án

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Fél év után apja hazatért, ennek örömére a kis Gyula 1945 tavaszán egy nap alatt, étlen-szomjan hazagyalogolt Keresztúrról Almásra. Apja hadi útját annak naplója alapján a rendszerváltás utáni években dolgozta fel (A névtelen katona, 1994, Püski Kiadó, Budapest), emléket állítva annak a sok-sok magyar katonának, akik ugyan hazatértek a pokolból, de kétszeresen is vesztesei voltak a világégésnek: az elvesztett háború után évtizedekig azt kellett látniuk, hallaniuk és ünnepelniük, hogy őket, illetve szülőföldjüket „felszabadították”.

Édesanyjával, Sándor Juliannával az 1950-es évek végén •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Édesanyjával, Sándor Juliannával az 1950-es évek végén

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Az ötvenes évek elején járt egyetemre Kolozsváron, ahol magyar szakon szerzett tanári oklevelet, ám érdeklődése az írás felé fordult: riportokat, elbeszéléseket kezdett írni és közölni. 1957-től a rendszerváltásig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője, munkatársa volt – ez a lap alakult át Helikonná 1989 után –, onnan ment nyugdíjba 1992-ben. Élete végéig rendtartó székely gazdaként élt, kolozsvári lakásában is. Ehhez az életmódhoz kapcsolódott életfilozófiája: az igazság mindig kiderül, és nincs belőle többféle. Ahogy azt írótársa és jó barátja, Szilágyi István írta róla: „Életműve tanúsága szerint hitte, hogy az élet – a saját, a család, a székely falu s a nemzet élete – széltében-hosszában leírható.”

A ceruzával írt regény

Szabó Gyula az ötvenes évektől az ezredfordulóig kitartóan írta könyveit. Mindössze 25 éves volt, amikor megírta híres faluregénye, a Gondos atyafiság első részét – a lányától tudjuk, hogy még kézzel, ceruzával (!). Voltak még nagy írók, akik abban az időben, fiatalon írták meg korszakalkotó művüket, gondoljunk csak Norman Mailerre (Meztelenek és holtak) vagy Mario Vargas Llosára (A város és a kutyák). Az 1955 és 1961 között, igen viszontagságos körülmények között megjelent háromkötetes mű a maga idejében legalább akkora bestsellernek számított Erdélyben, mint az említett két író műve az Újvilágban. Annál is inkább, mert a könyvben már a kollektivizálás jelenségéről írt a szerző, amiért mai szóval élve kapott hideget-meleget a kor kritikusaitól.

Író-olvasó találkozón Szilágysomlyón 1976 májusában •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Író-olvasó találkozón Szilágysomlyón 1976 májusában

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Írói pályája azonban nem állt meg a faluregénynél, Szabó Gyula ennél sokoldalúbb író volt. Cseke Péter szavaival élve „ha van Móricz-formátumú írója az erdélyi magyar irodalomnak, akkor Szabó Gyula kétségtelenül az.” Riportokkal ment tovább a megkezdett úton, illetve olyan novellákkal, amelyeknek olvasása ma is élvezetes – nem a két világháború közti romániai magyar novellisztikát állította új pályára, hanem valami egészen más került papírra tollából. A falu életéből vett témák, történetek teljesen kortárs stílusban, igen finom nyelvezeten peregnek a lapokon. Novellisztikája népszerű lehet ma is: a Mátyuska macskája vagy a Kell-e, Gyuri, aranybicska? fél évszázad után is idő- és „gyerekálló” alkotás. Irodalmi gyöngyszemként tekinthetünk Társaim című, 1988-as kötetére is: egyszerűen csodálatos, hogy az írások gerincét a mindennapi kerti munka alkotja, de az író olyan érzékkel kapcsol hozzá kultúrtörténeti eszmefuttatásokat, hogy az ember azonnal belefeledkezik az olvasásba – órákra.

Főműve és annak kálváriája

Korábban jelent meg élete főműve, az ötkötetes történelmi regényfolyam nagy része: Szabó Gyula írói pályájának csúcsa ugyanis kétségtelenül A sátán labdái. 1978 és 1981 között jelent meg az első négy kötet, s noha az ötödik is elkészült 1986 végére, azokban a szűk esztendőkben hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar történelemmel foglalkozó, abból merítő könyvet már nem fogják megjelentetni a kommunista Romániában.

Szabó Gyula dolgozószobája kolozsvári lakásában •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Szabó Gyula dolgozószobája kolozsvári lakásában

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Az ötödik kötet kéziratának, illetve megjelenésének kálváriája tovább tartott a rendszerváltás után is. A zűrzavaros kilencvenes évek után végül csak 2002-ben jelent meg annak ellenére, hogy a rendszerváltás után valahogy nem kerültek elő azok a kéziratok, amelyekről a romániai magyar irodalom nagyjai azt állították, a diktatúra sötét éveiben az íróasztalok fiókjaiban lapultak. Bálint Tibor, Szabó Gyula egyik kedvelt pályatársa abban az időben elég epésen kérdezgette az irodalmi találkozókon, hol vannak ezek a kéziratok, de mint kiderült, az íróemberek egyikére-másikára is jellemző, hogy könnyebb mártírkodni, mint dolgozni.

Az Erika írógép ma az almási emlékszobában van •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Az Erika írógép ma az almási emlékszobában van

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Szabó Gyulának viszont nemcsak, hogy ott lapult az egyik legfontosabb kézirata a fiókban, de újak is születtek: az Erika írógép folyamatosan csattogott a kolozsvári tömbházlakásban, miközben megjelent a korábban megírt, Ostorod volt-e Rodostó? című, három „történelmi tudósítást” tartalmazó kötete.

Az elhallgattatott múlt megszólaltatása

Filep Tamás Gusztáv irodalomtörténész úgy jellemezte Szabó Gyulát, hogy „nem tartozott azok közé, akik igyekeznek megszervezni saját ünnepeltetésüket”. Ami pedig írásainak világát illeti, arról is Filep fogalmazott meg sok-sok értő sort, például ezeket: „Szabó Gyula világképe nem rokon sem a Tamási Áronéval, sem a Nyirő Józsefével. (...) Klasszikus stilizáltság helyett nála a népi köznyelv átpoétizálásával, a népnyelv logikájának végsőkig vitt kiaknázásával találkozunk.”

A Budapesti könyvvásáron, a Vörösmarty téren 2002 júniusában •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

A Budapesti könyvvásáron, a Vörösmarty téren 2002 júniusában

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

És hogy miért a magyar történelem, miért az erdélyi késő középkor? Erre maga is többször adott választ, de a korábban már említett Cseke Péter tömören így közölte ezt: „A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgatni az erdélyi magyar múltat. Szabó Gyula ezt a múltat kezdte »beszéltetni« napi rendszerességgel és mindennapi érzékletességgel a nyolcvanas évek elején, illetve az otthoni intelemnek megfelelően – az igazmondás pireneusi törvényének szellemében – »szívszakadásig« szembeszállt azokkal, akik »pénzért meghamisítják a történelmet«.”

2004-ben Hargita-díjat kapott, amit az almási templomban adtak át •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

2004-ben Hargita-díjat kapott, amit az almási templomban adtak át

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Ezt a célt szolgálta későbbi, már az ezredforduló után megjelent, négykötetes Képek a kutyaszorítóból, illetve a Kényszerpályák című dokumentum-kötete is – ezekben a Gondos atyafiság születésére, az ötvenes évek mindennapjaira és az írói pálya kezdeteire emlékszik vissza. Tulajdonképpen ezek az írások zárják az életművet, no meg A sátán labdáinak ötödik, befejező kötete, A béke hamuja, amely végül 2002-ben jelent meg, de nem az addigi köteteket kiadó Kriterionnál.

Fő műve, A sátán labdái •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

Fő műve, A sátán labdái

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Az életműből kihagyhatatlan a kilencvenes évek egyik legszemélyesebb darabja, a Kegyetlen kegyelet (Polis, 1996, Kolozsvár), amelyben hirtelen elhunyt bátyjának, Sándornak állít egy könyvnyi emléket.

A sátán labdái
Az Erdély történetének egyik szeletét (a 17. század első felét) megörökítő A sátán labdáit olvasni egy állapot, egy „üzemmód” – az öt kötet annyira nem hétköznapi olvasmány, hogy kivételesen sok türelmet, időt és belefeledkezést igényel. Ez kellett annak idején a megírásához is: rengeteg kutatás, emberfeletti munka. De ha elkapjuk a fonalat, akkor életre szóló élmény még a „kóstolgatása” is.

A számadások ideje volt az utolsó évtized Szabó Gyula életében. Érdekes, hogy habár élete során több irodalmi díjat is kapott, a legfontosabb kitüntetésének azt a Hargita-díjat tartotta, amelyet halála előtt néhány hónappal szülőfalujának templomában adtak át neki a megye akkori vezetői.

A lezárult életmű

Szabó Gyula életének 75. évében, 2004. december 21-én hunyt el Kolozsváron – temetését néhány nappal később, igazi székelyföldi hidegben tartották a homoródalmási temetőben. Akkor nagy szavaktól és sallangoktól mentesen, sok-sok almási, egyszerű ember társaságában kísértük végső nyughelyére, a domboldalba, testvére és szülei sírja mellé. Tudtuk már akkor, hogy a magyar irodalom egyik utolsó nagy klasszikusa száll előttünk a sírba – Tamásihoz, báró Kemény Jánoshoz vagy Kós Károlyhoz hasonlóan.

A homoródalmási kultúrház 2008 szeptembere óta viseli a nevét •  Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei Galéria

A homoródalmási kultúrház 2008 szeptembere óta viseli a nevét

Fotó: Forrás: Szabó Gyula örökösei

Az életmű viszont velünk marad, nem is akárhogyan. Ahogy Szilágyi István akkor megfogalmazta: „Elhunytával az életmű lezárult; bevégeztetett.

Idézet
Ám a könyvek sorsa, tudjuk, rejtély. Azok föltámadhatnak, új életet kezdhetnek. Akkor is, ha írójukkal oly univerzum szállt sírba, melynek egyedül ő igazodott el rejtekeiben.”

Szabó Gyula nevét a homoródalmási kultúrotthon és egy alapítvány is viseli, szülőfalujában pedig igényesen berendezett emlékszobát alakítottak ki. Ha arra járunk, nézzünk be, hiszen nem mindennapi élmény egy ilyen író személyes tárgyai között emlékezni. Ha pedig könyveinek lapjai közé merülünk, ott a régi erdélyi világot érezzük összefonódni az újjal, a közelmúlttal, napjainkkal.

(A cikkünkhoz mellékelt fényképeket Szabó Gyula örököseinek engedélyével közöljük, akárcsak a szövegbe foglalt életrajzi momentumokat és idézeteket – ezeket remélhetőleg örökre őrizni fogja az emlékezet.)

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2020. szeptember 11-én.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. március 23., hétfő

Formában tartó menü – könnyű, gyors receptekkel

Ez a menü egyszerű, mégis változatos fogásokkal kíséri végig a napot – a reggelitől a vacsoráig. Olyan ételeket tartalmaz, amelyek gyorsan elkészíthetőek, mégis jól ötvözik a megszokott alapanyagokat egy kis frissességgel.

Formában tartó menü – könnyű, gyors receptekkel
Hirdetés
2026. március 22., vasárnap

Bográcsos, lángos és defektek – így étkezik turnén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Koncert Fúvószenekar

Korai reggelik, bográcsban rotyogó ebédek és strandos junk food: Kanabé Dávid mesélt a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar turnés étkezéseiről, ahol a túlélés, a csapatmunka és a Balaton ízei találkoznak.

Bográcsos, lángos és defektek – így étkezik turnén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Koncert Fúvószenekar
2026. március 22., vasárnap

Az emberi test tájképei: Verebes György világa

Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.

Az emberi test tájképei: Verebes György világa
2026. március 21., szombat

Gyermekszemmel a felnőttek világa

Azok a jó mesék, amelyek megőriztek valamit aktualitásukból, tehát örökérvényű tanulságokkal bírnak – véli Dávid Péter rendező, akivel a bábszínház világnapja és Janikovszky Éva születésének centenáriuma apropóján beszélgettünk.

Gyermekszemmel a felnőttek világa
Gyermekszemmel a felnőttek világa
2026. március 21., szombat

Gyermekszemmel a felnőttek világa

Hirdetés
2026. március 21., szombat

Aranytej – videó

Az aranytej az utóbbi években kedvenccé vált az egészségtudatos konyhákban, hiszen ez a meleg, fűszeres ital számos jótékony hatással bír a szervezetre. Nevét élénksárga színéről kapta, amelyet a kurkuma ad neki.

Aranytej – videó
Aranytej – videó
2026. március 21., szombat

Aranytej – videó

2026. március 20., péntek

Túrógombócos paradicsomleves

Egy egyszerű, gyorsan elkészíthető paradicsomleves, melyet a levesbetét tesz különlegessé.

Túrógombócos paradicsomleves
Túrógombócos paradicsomleves
2026. március 20., péntek

Túrógombócos paradicsomleves

2026. március 20., péntek

A kör bezárult – egy este Halász Péter emlékére

Nem így kezdődik egy kiállításmegnyitó. Egy mondattal azonban minden megváltozott: Halász Péter aznap reggel meghalt. Csíkszeredában az életmű bemutatása egy időben vált búcsúvá és végleges lezárássá. A kör bezárult.

A kör bezárult – egy este Halász Péter emlékére
Hirdetés
2026. március 19., csütörtök

Az ibolyák és hangyák titkos kapcsolata

A medvehagymaszezon érkezéséig érdemes megismerkednünk a kígyóhagymával. Ez az aromás fűszernövény sokféle étel különleges kiegészítője lehet. Az ibolyák sem csupán illatukkal hódítanak, virágaikból meglepően számtalan finomság készíthető.

Az ibolyák és hangyák titkos kapcsolata
Az ibolyák és hangyák titkos kapcsolata
2026. március 19., csütörtök

Az ibolyák és hangyák titkos kapcsolata

2026. március 18., szerda

Ha tizenkét embert összezárnak

Képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk? Ezt a kérdést állítja a középpontba a Csíki Játékszín legújabb előadása, a 12 dühös ember. A tizenkettők közül két szereplővel, Veress Alberttel és Kitay Leventtel beszélgettünk.

Ha tizenkét embert összezárnak
Ha tizenkét embert összezárnak
2026. március 18., szerda

Ha tizenkét embert összezárnak

2026. március 18., szerda

Patatas bravas – videó

Egy klasszikus tapas receptjét mutatjuk, amely garantáltan feldobja a közösen töltött családi, baráti esték hangulatát.

Patatas bravas – videó
Patatas bravas – videó
2026. március 18., szerda

Patatas bravas – videó

Hirdetés