A sziget szellemei – egy barátság vége, és ami utána van

Az olyan nagy sztárokat (Collin Farrel mellett Woody Harrelson, Sam Rockwell, Christopher Walken, Harry Dean Stanton) felvonultató A hét pszichopata és a si-cu (Seven Psychopaths) inkább egy ujjgyakorlat volt a rendező számára, hogy mit tud kihozni egy csomó tehetséges színészből, ám ez a film már nem szólt akkorát, és bár a megjelenése utáni díjszezonban megmutatkozott, nem tudott labdába rúgni. Ezt követte öt évre rá a Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri), amivel a rendező ismét megmutatta, hogy egy kis kitérő után ismét tud emlékezeteset alkotni, a film pedig a hét oscar-jelölés mellett pedig Frances McDormandnak és Sam Rockwellnek is meghozta az aranyszobrot a hihetetlenül jó alakításuk miatt.

Újabb öt év, és Martin McDonagh ismét egy hihetetlenül jó filmmel rukkolt elő, amiben a fent említett két színészhez, Collin Farrelhez és Brendan Gleesonhoz „nyúlt vissza”, és

Pádraic Súilleabháin (Collin Farrel) és Colm Doherty (Brendan Gleeson) két jó barát, akik ügyes-bajos dolgaik elvégzése után együtt gurítanak le néhány pintet a többi falubeli társaságában, miközben tőlük nem is olyan messze – de tisztes távolságban – a vízen túl zajlik az angol-ír polgárháború. A mindennapi kocsmázás status quoja már rögtön a film elején megbomlik azzal, hogy

Ez persze egy elfogadhatatlan ok és suta magyarázat arra, hogy két jó barát ne találkozzon, és ne beszéljen többé, úgyhogy később egy fenyegetés is elhangzik Colm részéről:

Martin McDonagh A sziget szellemeiben ezúttal az emberi természetet veszi gorcső alá egy meglehetősen zárt és elmaradt közösségben, és azt ecseteli, hogy milyen vágyai, gondolatai vannak az egyszerű embereknek, akik közül

A mellékkarakterek között kapunk még egy, az apja – aki történetesen a helyi rendőrfőnök – által bántalmazott, együgyű fiút, és egy, a szigetről elvágyódó lánytestvért is, akik, mivel közel vannak ehhez a két emberhez, szintén bekerülnek a cselekményt meghatározó konfliktusba. Mindenki a maga módján próbálja értelmezni, hogy a két ember közül egyik miért nem akar hallani a másikról, és míg

Az alapkonfliktuson túl a rendező még számos nüansszal mélyíti a karaktereket a film során, például Padraic azon idegesítő szokásával, hogy beengedi a szamarat a házába, vagy Colm konokságának megnyilvánulásaival, a gyóntatószékes jelenetekkel, amik természetesen

Azt már nem is kell külön ecsetelni, hogy Collin Farrel és Brendan Gleeson mennyire tehetséges színészek, és hogy mennyire természetesen át tudnak lényegülni ezekké az egyszerű emberekké, és megint mekkora alakítást nyújtanak Martin McDonagh filmjében. Kettejük mellett a show-t még Barry Keoghan viszi el, aki szintén emlékezeteset alakít ebben a filmben is, de a filmrajongók már Yorgos Lanthimos: Egy szent szarvas meggyilkolása óta tudják, hogy mennyire tehetséges, és milyen hátborzongatóan jól tud játszani ez a fiatal színész.

Mindezek tudatában is elvitathatatlan, hogy A sziget szellemei az év egyik legjobb filmje, az ötévente új alkotással előrukkoló Martin McDonagh pedig korunk egyik legtehetségesebb rendezője, hiszen