
Már maga is a film is kordokumentum, amit 1999-ben, a romániai rendszerváltozás tizedik évfordulóján Daczó Katalin és a Csíki TV stábja forgatott az 1989 decemberi csíkszeredai eseményekről.
2020. december 22., 16:312020. december 22., 16:31
2020. december 22., 17:042020. december 22., 17:04
A huszonegy évvel ezelőtti helyi televíziónál elérhető technikával összerakott mozgókép az akkori állapotok tükre is, de sokkal fontosabb az, hogy tíz évvel a „forradalom” után, a lassan normalizálódó közhangulatban olyan szemtanúkat tudott megszólaltatni Daczó Katalin, akik ma már nem is tudnának kamera elé állni, de bizonyára lenne olyan is, aki nem is akarna.
Borbély S. László fotóinak, egy ismeretlen operatőr felvételeinek, valamint néhány emlékezőnek köszönhetően pár perc erejéig részesei lehetünk a csíkszeredai eseményeknek. Az időközben elhunyt Nagy Attila a rendőrségnél történt eseményeket eleveníti fel, Gelu Ferțu börtönparancsnok és Viorel Gramada, az erdőalji katonai alakulat alezredese a menedéket kereső milicistákról és szekusokról beszél. Szó esik a lehallgatószobáról és a szekusdossziékról, és azt is meg lehet hallgatni, mit kiabáltak a tüntetők 1989. december 22-én Csíkszereda főterén.
• Videó: Csíki TV/Daczó Katalin
Az összeállítás eredeti formájában, a mintegy másfél órás dokumentumfilmben bemutatkozott a csíkszeredai szervezkedést kezdeményező fotósok és táncházasok részéről Szabó Attila, János Dénes, Szalay Zoltán és Füleki Zoltán. Kiderült, hogy a csoport, amelyhez még többek között Bíró József, Balázs Sándor és András Mihály is hozzátartozott, december 23-ra készített elő egy, a temesvári áldozatokkal szolidarizáló akciót: röpcédulát nyomtattak és tervezték ennek kiszórását, csakhogy az események felgyorsultak, így a diktátor megfutamodása után egy Trabanttal és egy lyukas zászlóval járták a várost, kivonulásra buzdítva a lakosságot.
Az 1989. december 22-ei csíkszeredai események egyik dokumentálója Borbély S. László. Diaképein elsősorban a „tapstéren”, a megyei néptanács épületénél történtek elevenednek meg (A galériáért kattintson a képre!)
A decemberi történések leltára szinte kimeríthetetlen. Minden résztvevő különbözőképpen érte meg, de ami mégis közös az az örömmámor, a remény, és lelkesedés. Csíkszereda „tapsterén” december 22-én este a Nemzeti Megmentési Front tagjai, a város esperese szólt az egybegyűltekhez, Ferenczes István saját versét mondta el. „Le a kommunistákkal!” „Éljenek a munkások!” – skandálta a többezres tömeg – ebből is ízelítőt kaphatunk a kisfilmben.
A mellékelt mozgóképkockákat az internet nyilvánossága elé először a huszadik évforduló alkalmából, 2009 decemberében az akkor még mindössze másfél hónapja működő Székelyhon.ro tárta saját videófelületén, ez a mostani – mivel az eredeti már nem elérhető – tulajdonképpen egy újrafeltöltés, amelynek során apró javításokat eszközöltük az anyag kép- és hangminőségén is.
Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás.
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy könnyed, gyorsan elkészíthető fogás – csíraágyon, avokádóval és vérnaranccsal az igazi.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
Emlékszem egy ifjúkori, magányos szilveszterre, még valamikor a kilencvenes évek elejéről. Éjfél előtt pár perccel felkaptam magamra a kabátot és kisétáltam a kertünk végén áthaladó vasúti töltéshez.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
szóljon hozzá!