A költők meghalnak, a költészet él

A kötet alapjául szolgáló pályázatot a Lillafüred Alapítvány hirdette meg Az év óda költője címmel, amelyre André Ferenc is benevezett. A verseny keretében egy adott témában, az óda műfajában kellett alkotni, és ahogy azt Ferenc megfogalmazta: „a határidő a legjobb múzsa”. Bár az ihlet megérkezett – némi „önrontó” szerencsével –, egy balszerencsés pillanatban a szerző teljes merevlemeze megadta magát. Elveszett több száz versvázlat, fordítás, és igen, a doktori disszertációjának egy része is, de a sors közbeszólt: a pályázati határidőt meghosszabbították. Így született meg a kötet.

– fogalmazott. Az irodalmi párbeszédek során nem csupán stílusokat utánozott, hanem mélyen beleásta magát az írók világába, ritmusába, gondolatmenetébe. Persze nem minden hangot sikerült megragadni. A szerző bevallotta, voltak próbálkozások, amelyeket ő maga úgy ítélt meg, hogy „bűncselekmény lenne a költészet ellen”, így ezek nem is kerültek be a kötetbe. Például Tóth Krisztina líráját nagyon szereti, de úgy érezte, nem tudja hitelesen megszólaltatni. A legnagyobb kihívást mégis a Kovács András Ferenc-változat jelentette, akinek komplex, sokrétű lírájához csak mély kutatómunkával tudott közelebb kerülni – reptéren, repülőn, könyvek között utazva, jegyzetelve.

A végeredmény egy izgalmas, sokszólamú gyűjtemény, amely egyszerre állít emléket József Attilának és eleveníti fel a magyar költészet gazdag hagyományát – mindezt kortárs szemmel, humorral, fájdalommal, játékosan.

„A hibát is megöleljük” – költészet, mesterséges intelligencia és az eleven emberi hang

A kötet nem csupán versek gyűjteménye, hanem egyfajta irodalmi performansz, egy szellemidézés, ahol nemcsak József Attila, hanem az őt körülvevő irodalmi galaxis is újra megszólal. De hogyan lehet elkerülni, hogy ez az egész ne csupán stílusjáték, ne paródia, hanem valódi lírai élmény legyen? André Ferenc számára a tét mindig is a költészet mélysége volt: megtalálni a különböző hangokban azt, ami igazán működteti őket – nemcsak formailag, hanem érzésvilágban, gondolatiságban is. „A paródia sokszor kiforgat, kiüresít, de engem az érdekelt, mitől valódi egy vers. A formán túl figyelem a teremtő erőt.”

A cél nem az, hogy André Ferenc eltűnjön a szövegből, hanem éppen az, hogy átszűrje magán ezeket a hangokat, és valami újat hozzon létre. Vagy ahogy ő mondja: „ne legyen túl André Feris, de legyen benne André Feri is”.

Az estet egy, a kötet verseiből készült előadással zárták. A válogatást a Csíki Játékszín több művészének előadásában láthatta a közönség: a verseket Tatár Zsuzsa, Tóth Jess, Nagy Gellért, Borsos Tamás, illetve Balázs-Bécsi Aliz interpretálta, az előadást Kányádi Szilárd rendezte, gitáron a szerző kísérte a néhol szavalást, néhol énekeket.