
A román válogatottban 1976-ban az NDK elleni találkozón
Fotó: Vígh József családi gyűjteménye
Szinte hét évtizeddel ezelőtt kezdett el focizni – libapásztorkodás közepette, rongylabdával. Miután jobb lábával szegbe lépett, megtanulta használni a balt is. Nem csoda, hogy a nagyváradi klubok hamar felfigyeltek a rendkívül tehetséges és szívós Vígh Józsefre. A 75 éves egykori válogatott labdarúgóval olvashatnak interjút az Erdélyi Sport legújabb lapszámában.
2021. augusztus 31., 12:292021. augusztus 31., 12:29
Miután minden szinten bizonyított, és a román sajtó Iosif Vigura keresztelte át, az érsemjéni fiatalember előtt megnyílt a Steaua és a felnőtt válogatott kapuja, ahonnan mindössze egy súlyos sérülés küldte a pálya szélére 33 évesen. A jelenleg Szatmárnémetiben élő egykori játékost, majd edzőt
És hogy hogyan lett fél évszázaddal ezelőtt egy érmelléki falusi gyermekből a fővárosi Steaua és a román válogatott labdarúgója? A válasz egyszerű: úgy, hogy nagyon szeretett és állítólag tudott is focizni – válaszolja.
Feleségével, Máriával
Fotó: Vígh József családi gyűjteménye
„Félretéve a viccet el kell mondanom, hogy miközben én az Ér partján a libákra és rucákra vigyáztam, a többi falumbeli gyerekkel reggeltől estig rúgtam a tököt. Merthogy a mi időnkben nem volt labda. Harisnyába gyúrt rongyból, libatollból meg miegymásból tákoltunk ezt-azt, ami valamelyest hasonlított rá.
Ma már van labda, de elfogytak a legelőről a libák meg a rucák, és gyerekek sincsenek már, akik pásztorkodnának.”
Az interjúban mesél arról is, hogy hogyan került az Ér mentéről a Körös partjára, a Flamura Roşiéhoz, majd a Crişanához, és hogyan ünnepelték őt a Dinamo szurkolói, mint a Steaua focistáját, és miért igazolt 1980 nyarán az ASA-hoz. Minderről az Erdélyi Sport augusztus 31-ei lapszámában olvashatnak.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!