
A román válogatottban 1976-ban az NDK elleni találkozón
Fotó: Vígh József családi gyűjteménye
Szinte hét évtizeddel ezelőtt kezdett el focizni – libapásztorkodás közepette, rongylabdával. Miután jobb lábával szegbe lépett, megtanulta használni a balt is. Nem csoda, hogy a nagyváradi klubok hamar felfigyeltek a rendkívül tehetséges és szívós Vígh Józsefre. A 75 éves egykori válogatott labdarúgóval olvashatnak interjút az Erdélyi Sport legújabb lapszámában.
2021. augusztus 31., 12:292021. augusztus 31., 12:29
Miután minden szinten bizonyított, és a román sajtó Iosif Vigura keresztelte át, az érsemjéni fiatalember előtt megnyílt a Steaua és a felnőtt válogatott kapuja, ahonnan mindössze egy súlyos sérülés küldte a pálya szélére 33 évesen. A jelenleg Szatmárnémetiben élő egykori játékost, majd edzőt
És hogy hogyan lett fél évszázaddal ezelőtt egy érmelléki falusi gyermekből a fővárosi Steaua és a román válogatott labdarúgója? A válasz egyszerű: úgy, hogy nagyon szeretett és állítólag tudott is focizni – válaszolja.
Feleségével, Máriával
Fotó: Vígh József családi gyűjteménye
„Félretéve a viccet el kell mondanom, hogy miközben én az Ér partján a libákra és rucákra vigyáztam, a többi falumbeli gyerekkel reggeltől estig rúgtam a tököt. Merthogy a mi időnkben nem volt labda. Harisnyába gyúrt rongyból, libatollból meg miegymásból tákoltunk ezt-azt, ami valamelyest hasonlított rá.
Ma már van labda, de elfogytak a legelőről a libák meg a rucák, és gyerekek sincsenek már, akik pásztorkodnának.”
Az interjúban mesél arról is, hogy hogyan került az Ér mentéről a Körös partjára, a Flamura Roşiéhoz, majd a Crişanához, és hogyan ünnepelték őt a Dinamo szurkolói, mint a Steaua focistáját, és miért igazolt 1980 nyarán az ASA-hoz. Minderről az Erdélyi Sport augusztus 31-ei lapszámában olvashatnak.
Idézd fel a nagymama konyhájának hangulatát ezzel a pihe-puha, lédús eperszemekkel teli kevert tésztával, ami percek alatt elkészül, és még gyorsabban elfogy.
Ha a harmadik évad nyitánya lett volna a Sárkányok háza második évadának záróepizódja, akkor a hétfői, második rész lett volna a tökéletes évadkezdése a harmadik szezonnak. Spoileres kibeszélő.
Sokak bakancslistáján rajta van, hogy végigjárják az El Caminót. De mire is kell figyelni az út során? És az út előtt? Benedek Enikő a múlt évben szerzett életre szóló élményeket az út bejárása során, őt kértük meg, hogy ossza meg tapasztalatait.
A csángók apostola – így emlegetik. Százhuszonöt éve született Várdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas tanár, néprajzkutató, történész. Az évforduló apropóján lányával, Domokos Máriával beszélgettünk.
Büszkék gazdag szellemi örökségükre, jeles személyiségeikre, történelmi múltjukra, és szívesen meg is mutatják, mesélnek ezekről az idelátogatóknak. A felvidéki városban, a magyar-szlovák határ menti Észak-Komáromban jártunk.
Új lehetőségeket remélnek az erdélyi magyar színházak attól, hogy csatlakozhattak a Magyar Színházi Társasághoz. A tagságtól szorosabb szakmai kapcsolatokat, koprodukciókat és nagyobb mobilitást várnak a társulatok.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
szóljon hozzá!