
Felcsíki asszony az árvízben: sokszor csak magukra számíthattak. Archív felvétel
Fotó: Kristó Róbert
Tíz évvel ezelőtt nem a láthatatlan vírus, hanem egy nagyon is tapintható természeti katasztrófa-sorozat okozott riadalmat és tetemes kárt Székelyföld-szerte. Mozgóképes visszatekintő a Székelyhon videós archívumából.
2020. szeptember 23., 17:342020. szeptember 23., 17:34
Azóta sem volt még ennyire viharos a nyár a régióban, és előtte is talán csak a hetvenes években – leszámítva talán a 2005-ös udvarhelyszéki, emberéleteket is követelő borzalmas áradásokat. 2010-ben azonban hosszabb ideig tartott a baj: egyik hatalmas esőzés a másikat érte, egyik a folyóvíz a másik után öntött ki, gazdaságokat téve tönkre, tetemes anyagi kárt okozva, de emberéletben szerencsére akkor nem esett kár.
Szinte nem múlt úgy el hét június második felétől augusztus végéig, hogy valamelyik székelyföldi kistérségből ne érkezett volna jelentés áradásokról vagy egyéb viharkárokról. Amint az egyik videós tudósítás csíkzsögödi alanya mondja: azon a nyáron már harmadszor volt áradás Csíkszeredának ezen városrészében, de az augusztus 12-ei volt az összes közül a legdurvább. Drámai képeken lehet látni, ahogy a mostanra már – az áradástól függetlenül szépen felújított – zsögödi főutcán hömpölyög a víz, átcsapva a híd tetején is. Voltak házak, amelyeknek az ablakán át is betört az ár, akkora volt a városrészen átfolyó patak vízszintje.
• Videó: Rédai Attila
De nem csak Zsögödből, Felcsíkról, a Gyimesekből, Háromszékről, ezen belül Sepsiszentgyörgyről is érkeztek árvizes képek: utóbbi településen a Debren-patak áradt meg több egymást követő napon, a tömbházak között hozva létre apokaliptikus látképeket.
Az akkoriban még nagyon újnak számító Székelyhon hírportál munkatársai nem győztek szaladgálni egyik helyszínről a másikra. De sikerrel jártak: nem csak a katasztrófa látványos képeit, hanem az emberi történeteket, a kárvallottak drámáit is hozták magukkal. Ezekből válogattunk.
Tizedelő
Induló sorozatunkban tíz évvel ezelőtti videós tudósítások segítségével tekintünk vissza az akkor történtekre. A 2009 novemberében elindult hírportál, a Székelyhon kamerái a következő években sok történés tanúi voltak, az elkészült mozgóképes tudósításokat akkor saját platformján közölte a portál, ezeket egy részét mentjük át szándékaink szerint a „Youtube-korszakba”.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!