
Vincze Gábor: a történész szakmában még mindig ott tartunk, hogy alapvető tényekről és nem azok értelmezéséről folyik a vita
Fotó: Facebook.com / Vincze Gábor
A 20. század kutatójaként Vincze Gábor történész jó ismerője a magyar kommunista rendszer kiépülésének, a magyar–román viszony alakulásának, illetve a folyamatos elnyomással küzdő erdélyi magyarság útkeresésének. A Hódmezővásárhelyen élő kutatóval a történész szakmában ma is tetten érhető kommunista örökségről és a múlt „ideologikus” megítéléséről beszélgetett a csütörtökön megjelent Erdélyi Napló újságírója.
2020. március 26., 10:562020. március 26., 10:56
2020. március 26., 11:032020. március 26., 11:03
„Annyiban történt rendszerváltás, hogy az 1989 előtti tabukérdések megszűntek. 1956-ot végre nem kellett ellenforradalomnak minősíteni, az 1944-45-ös szovjet megszállást pedig felszabadulásnak. És nem utolsósorban a szomszédos országokban élő magyarság 20. századi történetéről is lehetett szabadon írni. Meg kell azonban jegyeznem: azok az idősebb korosztályhoz tartozó történészek, akik a marxista történetírásba nőttek bele – azaz a Kádár-korszak uralkodó ideológiáját fogadták el –, egy-két kivételtől eltekintve nem tudták megváltoztatni gondolkodásukat” – válaszolja a történész arra a kérdésre, hogy mennyire sikerült a kommunista időszak beidegződéseit levetkőzni.
„A múltat nemzedékről nemzedékre újragondolják. A megtörtént, ismert eseményeket különbözőképpen lehet értékelni. Ezzel nincs is gond. Engem az bosszant, ha egy történésszel – legyen az magyarországi vagy szomszéd országbeli – közismert tényekről kell vitatkozni. Sajnos a hazai balliberális és nemzeti konzervatív szemléletű történészek között azért nem látni értelmes szakmai párbeszédet, mert még mindig ott tartunk, hogy alapvető tényekről és nem azok értelmezéséről folyik a vita” – magyarázza.
Keressék a teljes cikket a csütörtökön megjelent Erdélyi Naplóban.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!