
Fényes-kúria manapság – a büszt Mihály Gábor alkotása
Fotó: Sütő Éva
Fontos szerepe volt egykor az Érmelléknek. Annak ellenére, hogy a mocsár volt az úr, és szinte élhetetlen területek pásztázták a vidéket, szülöttein keresztül sokszor beleszólt a világ fejlődésének menetébe, sőt az irodalomban felállított rangsort is átírta olykor. Ilyen személyiségként tartják számon Fényes Eleket is, a magyar statisztika atyját – olvashatják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
2021. július 29., 09:532021. július 29., 09:53
Az érmelléki Csokalyt is szülöttei szentelték meg. Ha az itt lakók jól sáfárkodtak volna örökségükkel, megélhettek volna akár e vidék nevezetességeiből is. A falu bejáratánál a forró nyári délutánban lustán mozdul az Ér vize.
A nyers vízi növényzet egyedi illatot borít a falura, s az ódon deszkakerítésekből árad itt is a világ legszebb istenhozottja, mint bárhol az Érmelléken.
A fűvel benőtt, de parknak nevezett egyetlen terecskéje is inkább amolyan libalegelő, mint faludísz. A helybélieket nem zavarja. Ugyan miért is zavarná, amikor a 21. század eleji szebb időket is megélt faluban nagyobb a megélhetési tét, mint bármikor a történelem folyamán.
Fényes Elek, a magyar statisztika atyja
Fotó: Archív
A liba hasznos jószág, és amíg a mindenkori román hatalom egyéb lehetőséget nem kínál, addig megélhetésül csak a liba, illetve egyéb állattartás vagy az örök megbízható ősi föld szolgál megélhetésül az itthon maradottaknak. Ezen belül is az uborkatermesztés vagy a nagybani gazdálkodás. Már akinek volt hozzá alaptőkéje. A csokalyi ember, hasonlóan a többi bihari kisfalvak népéhez, külföldön vagy 50–60 km-re a háztól keresi a kenyerét, esetleg kínkeservesen túrja otthon a földet a betevő falatért. A falu utcái nemhogy aszfaltot, de évtizedek óta még követ sem láttak. A teljes riportot megtalálják az Erdélyi Napló csütörtökön megjelent legfrissebb számában.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!