Nincstelenség és erkölcsi romlás 1917–18-ban Kézdiszéken

Harangok bezúzás előtt

Fotó: Forrás: Fortepan

Az 1916-os román betörés után Kézdiszékre, de egész Székelyföld általános állapotára az volt jellemző, hogy egyre több termőterület maradt megmunkálatlanul a megcsappant állatállomány és a munkaerő hiánya miatt. A budapesti központi kormányzat még egy évvel a román betörés után sem enyhítette a károkat. Az akkori helyzetről olvashatnak a legfrissebb Előretolt Helyőrség Élő történelem rovatában.

Liget

2020. április 06., 11:522020. április 06., 11:52

1917 júniusában a hívő emberek számára rossz hírek érkeznek. Elviszik még az itt maradt harangokat, listát kellett készíteni az 1700 előtt öntött harangokról, és a honvédelmi minisztérium „elé kell terjeszteni, mert az összes e kivétel alá nem tartozó harangokat fogják rekvirálni” – írja a Székely Nép1917. június 7-ei száma.

A nagy részét még 1915-ben és 1916-ban elvitték. Az 1917-es rekvirálásra a kézdiszentléleki Kovács Fejér Ferenc, akkor nyolcéves gyerekként, így emlékszik vissza:

„Odajött két nagy tiszt, elmondta, a háborúba szükség van azokra az öntvény dolgokra. A pap nem akart beleegyezni. S akkor a tiszt vagy hat katonával vót, nekiálltak, hogy kiveszik.

Kivették azt a harangot, osztán onnat azt mondják, a tiszt vezényelt nekik, hogy vessék le. A katonák nem akarták. Azt mondta a pap, ha már viszik el, legalább vigyék épen el a harangot. Piszkálódott, azt mondta, ne hallgassanak a papra, vessék ki a harangot. A harang kb. 14 darabba szakadt. A nagy harang összetört egészen. Még most es látszik a helye. A követ lenyomta, s ahol leütte, még most es a helye látszik.”

A kézdivásárhelyi kórház betegei és ápolói az első világháború alatt

Fotó: Bakcsi Csilla gyűjteménye

1917-ben, a románok kiszorítása után a kézdiszéki falvakban magyar, cseh és osztrák csapatok voltak elszállásolva. Nem volt ez másként Gelencén sem. Az Előretolt Helyőrségben többek között elolvashatják Sólyom Géza plébános emlékezéseit a hadtestek ott tartózkodásának történetéről.