
Régen is lehetett találkozni a Mikulással. Legfeljebb Télapónak hívták
Fotó: Fortepan.hu
Akik ma töltik meg az ablakba kitett, fényesre suvickolt kiscipőket, gyerekkorukban legfeljebb a narancsnak örvendezhettek a virgács mellett. Sok helyen azt sem a Mikulás, hanem a Télapó hozta. S hogy mi mi került a kiscipőkbe akkor, amikor még az üzletekben sem volt amit megvásárolni, a Székelyhon napilap Liget mellékletében idézik fel néhányan.
2019. december 06., 12:292019. december 06., 12:29
Nagyot változott a világ! Bezzeg a mi időnkben! – mondják sokan a mai gazdag Mikulás-járásokról, hiszen a gyerekek ajándékot kapnak az otthoni kiscipők mellett az óvodában, iskolában, a nagyszülőkhöz, keresztszülőkhöz, de sokszor a nagynénikhez, nagybácsikhoz is eljár a Mikulás, sőt az is lehet, hogy egy bevásárlóközpontban is találkoznak a fehér szakállúval, aki a marketing jegyében is meg tudja őket ajándékozni valamivel.
Nem volt ez mindig így, az biztos. A mai ajándékozóknak mást és másként hozott az ajándékozó, hiszen sokan még a kommunizmusban szocializálódtak a téli ünnepekre. Az biztos, világítós blúz, távirányítós autó még a mesékben sem volt akkor.
– kezdi emlékei felidézését Márta. A kétgyermekes, negyvenes éveit taposó édesanya szerint olyasmi került akkoriban a kiscipőkbe, amiről az énekek is szóltak: piros alma, dió, mogyoró.
A téli vakációra gyerekvárost építettek a csíkszeredai akkori Május 1. parkba (Hargita napilap, 1987 decembere)
Fotó: Forrás: Kájoni János Megyei Könyvtár
Volt év, hogy a szomszéd néni, aki „aprozárban” dolgozott, pult alatt szerzett banánt, de az mindig zöld volt, ők pedig nem ismerték ezt a gyümölcsöt, nem tudták, hogy még várni kell az érésére, így megették, de sosem találták finomnak. Mégis szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, mert úgy érzi, akkoriban jobban figyeltek az emberek egymásra: ha valakinek volt almája, adott, ha valaki tudott banánt szerezni, szerzett másnak is, az ő édesanyja például házi csokit készített, azt tették fényes sztaniolba, és ilyen szaloncukor került még a kiscipőkbe is. „Kaptunk időnként krumplicukrot a Mikulástól, egyszer meg egy orosz gyermeklap-előfizetést is, a Misára. Az nagyon jó volt.”
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!