
Viszontlátják egymást?
Tudják, miről írt az Ellenzék 1931. július 15-én? Hát azt, hogy miként vélekednek a megbocsátásról a Káviár, Szekszuális tanácsadó rovatában 1932-ben? Ha belelapoznak a Székelyhon napilap Látótér mellékletébe, arról is értesülhetnek, milyen olcsó recept elkészítését ajánlja olvasóinak a Kézdivásárhely és vidéke 1879-ben.
2019. október 07., 14:592019. október 07., 14:59
A Látótér melléklet Sajtóhistorikum rovatának vezető cikke egy olyan férjről szól, aki a háború után tizenöt évvel került elő. „Egy garammenti faluban lakott Izsai Mihály nevű 28 éves fiatalember. Szép szál legény volt, a falu egyik legszebb lányát vette el, akitől két gyermeke is született. Ekkor történt a szarajevói gyilkosság. Izsai is bevonult katonának. Az asszony otthon maradt a két kicsi gyermekkel s türelmetlenül várta a háború végét, amely majd hazahozza a férjét. De a háború nem akart szűnni s egy novemberi napon levelet kézbesítettek Izsai Mihálynénak, amelyben közölték, hogy Izsai Mihály a legutóbbi harcokban eltűnt s valószínűleg halálát lelte” – írták az 1931. július 15-én megjelent Ellenzékben.
A cikkből továbbá kiderül: Izsai Mihályné, tíz évvel férje halálhíre után, újra férjhez ment, azonban békés életét egy váratlan találkozás zavarta meg. Lapozzák fel a Látótér mellékletet, és elolvashatják mi történt egy reggel a boltban.
1935 január 2-án a Brassói lapok arról tudósított, hogy „Serecin Livius dr., lugosi orvos, véletlen revolverlövéssel megsebesítette feleségét, ki szintén orvosnő és a lugosi kórházban működik”. Véletlen revolverlövés? – teszi fel a kérdést a cikk írója, megemlítve a rövid tudósításban azt is, hogy bizony a házaspár viharos családi életet élt.
1932-ben jelent meg a Káviár 23. száma. „ (…) Ha valaki krónikus alkoholista, hazudozó, könnyelmű ember, úgy ebbeli fogyatkozásait nem lehet megbocsátani, mert javulás nem remélhető.
A férfi borzad a furia szerepébe öltözött nőtől, ellenben hálás, ha azt látja a nő belátó, megértő, megbocsátó” – olvashatták anno a Szekszuális tanácsadó rovat követői.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!