
Zenglitzky András otthonában, régi fényképeivel
Fotó: Katona Zoltán
Vezetőként, csapatmenedzserként, intézőként összesen húsz évet töltött a székelyudvarhelyi futball szolgálatában – a 85 éves Zenglitzky András 1954 és 1974 között volt a székelyudvarhelyi labdarúgás mindenese. Az ötvenes évektől a hetvenes évek közepéig az udvarhelyi futballnak a tartományi szinttől a B osztályig emelkedett a csillaga. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport melléklete erre a korszakra tekint vissza.
2021. május 18., 10:262021. május 18., 10:26
A családi legendárium szerint a Zenglitzky család egyik őse Bem apó seregével jött Székelyföldre 1848-ban, majd a levert szabadságharc után itt maradt. Zenglitzky András 1935. június 11-én született Székelyudvarhelyen, nyolcéves korában, 1943 nyarán járt először futballmeccsen, ahol örök szerelembe esett a labdarúgással. A Székelyudvarhelyi Hargita–Sepsiszentgyörgyi Textil mérkőzésre szomszédja, Nagy Jenő bácsi vitte ki, és
Közel is lakott az akkor még a mai sportcsarnok helyén álló pályához, s úgy jó tíz évvel később ismerőse, Csiszár Antal kérte meg arra, hogy rajzolja meg a focicsapat plakátjait. A fiatal, jól rajzoló és író Zenglitzky amúgy pénzügyi technikumot végzett a Református Kollégium épületében 1952-ben, majd Brassóba (akkori nevén Sztálinvárosba) helyezték ki, az ottani ADAS biztosítóhoz. De egy év után visszakerült szülővárosába, mert közben létrejött a Magyar Autonóm Tartomány.
Az Akarat futballcsapata 1954–55-ben. Felső sor: Csillag László edző, Péterfi László, Zsombori László, Miklós Vilmos, Gergely István, Bálint Ferenc, Zenglitzky András intéző. Guggoló sor: Györfi Csaba, Sepsi Sándor, László Gyula, Szabó Gáspár, Gajev
Fotó: Zenglitzky András magángyűjteménye
A futball továbbra is az élete központjában volt, két év múlva pedig a város csapata, a Székelyudvarhelyi Akarat megnyerte a tartományi bajnokságot, a Marosvásárhelyi Ciocan együttesét győzte le a döntőben. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!