
Heim József 2005-ben, otthonában
Fotó: Katona Zoltán
Nyolcvan éve a Nemzeti Sportban jelent meg róla egy cikk, akkor még ifjú suhancként rúgta a labdát a Székelyudvarhelyi Hargitában. Noha a háborúban megsebesült, tisztes kort ért meg. Több mint tíz éve nincs közöttünk, de emléke fennmaradt. Heim József, becenevén Borzi nem volt más, mint „egyszerű kis katonája a labdarúgásnak”, ahogy a budapesti újságíró fogalmazott. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában Hargita Jóskára, azaz Heim Józsefre emlékeznek.
2021. január 12., 11:192021. január 12., 11:19
Ha a székelyudvarhelyi református temető felső, tömbházak felőli sarkában járunk, Csanády György és családja, valamint a Bakk orvos házaspár síremléke után több egykori sportoló sírja tűnik fel. Itt van eltemetve Török Ernő egykori válogatott jégkorongozó, illetve László László, a hatvanas-hetvenes évek klasszis jobbszélsője. De itt pihen
A Hargita Jóska nevet egy budapesti út során „szerezte” – később, öregkorában szívesen mesélt a nevezetes útról, illetve arról, hogy neki még mindig a Ferencváros a kedvenc csapata.
Heim József sírja a belvárosi református temetőben
Fotó: Katona Zoltán
A cikk szerzője mintegy tizenöt évvel ezelőtt kereste fel az idős Heim Józsefet székelyudvarhelyi lakásában.
Heim József 1922. március 28-án született Székelyudvarhelyen, faesztergályosnak tanult, szabadidejében pedig szívesen futballozott – ám ez később nem szabadidős tevékenység lett, mert 16–17 éves korában már nemcsak a Székelyudvarhelyi Hargita ificsapatában, hanem a felnőtt együttesben is pályára lépett.
Élettörténetéről bővebben az Erdélyi Sport január 12-ei lapszámában olvashatnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!