
A stanfordi börtönkísérlet nem csak etikátlan, a közelmúltbeli leleplezések szerint megrendezett is lehetett
Fotó: Wikipédia
Mi tudna ma az emberiség magáról Pavlov vagy Zimbardo nélkül? – teszik fel a kérdést a Székelyhon napilap Kilátó mellékletében. Az oknyomozó, háttérinformációs kiadványban a leghíresebb etikátlan emberi kísérleteket mutatják be.
2019. december 09., 15:282019. december 09., 15:28
A 20. században a kevésbé szigorú szabályozások következtében számos kísérletet lefolytattak, amelyek mai szemmel nézve a pszichológia fekete pontjainak számítanak. Az már más kérdést vet fel, hogy ezen kísérletek jelentős eredményeket hoztak és vitathatatlan befolyásuk van a napjaink pszichológiai eredményeire, ugyanakkor napjainkban megismételhetetlenek lennének – mutatnak rá a Kilátó oknyomozó műhelyének munkatársai.
A szociálpszichológia egyik legismertebb kísérletét 1971-ben folytatták le, melyet Philip Zimbardo, a Stanfordi Egyetem szociálpszichológusa vezetett. Zimbardo arra szerződtetett 17 és 30 év közötti férfi önkénteseket, hogy fizetségért vegyenek részt egy „börtönkísérletben”. Zimbardo és csapata azt az elméletüket próbálták kísérleti úton bizonyítani, miszerint mind a börtönőrök, mind a foglyok meghatározott viselkedésformákat vesznek fel.
1920-ban John B. Watson és munkatársai a John Hopkins Egyetemen végeztek klasszikus kondicionálási kísérletet egy kilenc hónapos kisbabán, Alberten. Azt vizsgálták, hogy a félelem elültethető-e az emberekben. Korábban hasonló kísérletet végzett Ivan Pavlov, amikor kutyáknál már sikeresen kimutatta a kondicionálás eredményét.
A ’60-as és ’70-es évek között zajlott a szociálpszichológia egyik legjelentősebb kísérletsorozata, a Stanley Milgram vezette engedelmesség-vizsgálat. Milgram célja azoknak a pszichológiai tényezőknek a feltárása volt, amelyek a II. világháború borzalmai mögött húzódhattak meg.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!