Doktor Páter, a zetelaki vértanú

Az ötvenes-hatvanas években a hatalomra került kommunisták – ha fogalmazhatunk így – tűzzel-vassal irtották az egyházi személyeket. Felekezettől függetlenül és a kommunizmus által leuralt egész Kelet-Európában kíméletlen üldözésben, börtönben, megalázásban részesültek a papok, egyházi vezetők. A leghíresebb és legismertebb példák talán Mindszenty József bíboros és Márton Áron püspök – igaz, ők legalább a súlyos börtönévek után életben maradtak, és valamilyen formában tudták tovább szolgálni közösségüket. Sajnos a munkatáborok poklában nagyon sok ember odaveszett, nem mindenki bírta ki a súlyos fizikai és lelki bántalmazást. P. Boros Fortunát atya is a mártírjaink közé tartozik.

Az Udvarhely megyei településen, Zetelakán született pontosan 125 évvel ezelőtt: 1895. június 3-án Boros István és Lukács Mária gyerekeként jött a világra, Boros Domokos néven.

Előbb Székelyudvarhelyen járt iskolába, 16 évesen lépett be a ferences rendbe. Szászmedgyesen leérettségizett, majd Vajdahunyadra került teológiát tanulni a Ferences Hittudományi Intézetbe. Páter Boros Fortunátot 1918. június 11-én szentelték pappá, egy évvel később már Kolozsváron elkezdte az egyetem történelem-földrajz szakát  – az impériumváltás miatt ezeket a tanulmányait csak 1923-ban, Szegeden fejezhette be, jelzett évben ott tett doktori vizsgát is. Az, hogy Csíksomlyóval, a kegytemplommal és a híres szoborral sokat foglalkozott már akkor, jelzi a doktori dolgozatának címe is: A csíksomlyói harminckét confrater.

Közben a trianoni gyászos évben, 1920-ban szülőföldjére került vissza, Székelyudvarhelyen élt több mint tíz évet, 1930-ban az udvarhelyi ferencrendiek házfőnöke lett, addig pedig a Kollégium Szerafikum tanáraként, vezetőjeként dolgozott. A pap-történész 1932-ben Kolozsvárra került, ahol egyházi lapoknak lett a szerkesztője – többek között a Katolikus Világ, a Szent Kereszt, a Hírnök lapokat szerkesztette, de emellett házfőnök lett, illetve az egyházi kiadványokat készítő Szent Bonaventura nyomdát is vezette.

1934. december 15-től 1935. január 10-ig a Szentföldön tartózkodott, élményeiről könyvet is írt Szentföldi utam címmel, ez 1940-ben jelent meg.