Budapest elődje, Aquincum

Újraálmodott palotabelső. A belső csillogására a kiállított leletek alapján következtethetünk

Fotó: Csermák Judit

A Kulturális Örökség Napjai keretében Budapesten is sok múzeum, kiállítóhely várta rendezvényekkel a látogatókat. Így az Aquincum Múzeum is, ahol a „colonia splendidissima”, a „legfényesebb város” római kori hagyatéka látható. Az Erdélyi Napló e heti számában ide kalauzolnak el.

Liget

2020. november 19., 14:272020. november 19., 14:27

2020. november 19., 18:022020. november 19., 18:02

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Aquincum, az egykori római város egy Kr. u. 223-ban kőbe vésett felirat szerint kiérdemelte a „colonia splendidissima”, azaz a „legfényesebb város” elnevezést. A mai Óbuda területén fekvő egykori település története a Kr. u. 1. században kezdődött, amikor a Római Birodalom a Duna vonaláig meghódított területeinek védelmére elkezdte kiépíteni a limest.

A kezdeti vicus (falusi jellegű római település) a 2. század elején már Pannonia Inferior területének helytartói székhelye, fővárosa lett.

Feltételezések szerint a kelta nyelvet beszélő eraviszkuszok közül – akiknek egyik központja a Gellért-hegyen volt – is sokan lakói lehettek. A század végén a város colonia rangot kapott Septimus Severius császártól. A romanizáció korszaka ekkor már lezárult. Ezt jelzik a kőbe vésett nyelvemlékek is: amíg kezdetben megjelentek a latin nyelv írástechnikai hibái, később ezek száma csökkent. A város a via Postumia észak-keleti leágazása révén – ami a Balaton mellett, Gorsiumon keresztül vezetett, s majd hatszáz kilométer hosszú volt – bekapcsolódott a birodalmi úthálózatba, elősegítve a katonai irányítást, a kereskedelmet és a közigazgatás működését.

A fontos katonai és kereskedelmi útvonal az évszázados római technikával épült, kőkockái mentén mérföldkövek jelezték a távolságot. A megszálló katonák ez úton jutottak hozzá az itáliai termékekhez, majd az érkező telepesek, kézművesek működése nyomán kialakult a helyi ipar is.

Aquincum fejlődését, virágkorát a 3. századi barbár támadások törték derékba, a 4. század elejétől önállóságát elvesztette, s az 5. század elejére szinte lakatlanná vált.

A település romjai a mai Budapesten több helyen láthatók. A legnagyobb, összefüggő régészeti park a polgárvárost mutatja be, ahol az igényesen berendezett múzeum, lapidárium is visszarepít az időbe.

Történetéről bővebben az Erdélyi Napló november 19-ei számában olvashatnak.