
Újraálmodott palotabelső. A belső csillogására a kiállított leletek alapján következtethetünk
Fotó: Csermák Judit
A Kulturális Örökség Napjai keretében Budapesten is sok múzeum, kiállítóhely várta rendezvényekkel a látogatókat. Így az Aquincum Múzeum is, ahol a „colonia splendidissima”, a „legfényesebb város” római kori hagyatéka látható. Az Erdélyi Napló e heti számában ide kalauzolnak el.
2020. november 19., 14:272020. november 19., 14:27
2020. november 19., 18:022020. november 19., 18:02
Aquincum, az egykori római város egy Kr. u. 223-ban kőbe vésett felirat szerint kiérdemelte a „colonia splendidissima”, azaz a „legfényesebb város” elnevezést. A mai Óbuda területén fekvő egykori település története a Kr. u. 1. században kezdődött, amikor a Római Birodalom a Duna vonaláig meghódított területeinek védelmére elkezdte kiépíteni a limest.
Feltételezések szerint a kelta nyelvet beszélő eraviszkuszok közül – akiknek egyik központja a Gellért-hegyen volt – is sokan lakói lehettek. A század végén a város colonia rangot kapott Septimus Severius császártól. A romanizáció korszaka ekkor már lezárult. Ezt jelzik a kőbe vésett nyelvemlékek is: amíg kezdetben megjelentek a latin nyelv írástechnikai hibái, később ezek száma csökkent. A város a via Postumia észak-keleti leágazása révén – ami a Balaton mellett, Gorsiumon keresztül vezetett, s majd hatszáz kilométer hosszú volt – bekapcsolódott a birodalmi úthálózatba, elősegítve a katonai irányítást, a kereskedelmet és a közigazgatás működését.
Aquincum fejlődését, virágkorát a 3. századi barbár támadások törték derékba, a 4. század elejétől önállóságát elvesztette, s az 5. század elejére szinte lakatlanná vált.
A település romjai a mai Budapesten több helyen láthatók. A legnagyobb, összefüggő régészeti park a polgárvárost mutatja be, ahol az igényesen berendezett múzeum, lapidárium is visszarepít az időbe.
Történetéről bővebben az Erdélyi Napló november 19-ei számában olvashatnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!