
A pálya fekvése jól beazonosítható, a kerítésen túl, bal oldalt a szombatfalvi ortodox templom és a mai Tompa László iskola, jobb oldalt a Vánky-ház tornya látszik
Fotó: Katona Zoltán archívuma
Nem stadion, hanem közmunkával és elhivatottságból megépült sportpálya volt, amely mára már csak a régi fényképeken és az idősebbek emlékezetében él. A fakerítéses, falelátós labdarúgó- és kézilabdapálya ötven évig szolgálta a székelyudvarhelyi sportéletet, a hetvenes években területén épült fel a mai sportcsarnok. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport melléklete egy kis időutazásra invitálja olvasóit.
2020. december 08., 11:142020. december 08., 11:14
Kilencven éve épült fel, és majd fél évszázadig élt Székelyudvarhely „fakerítéses” sportpályája, amelynek történetét a korabeli sajtó, fényképek és visszaemlékezések segítségével eleveníthetjük fel. A kisváros területén az 1910-es és `20-as években több sportpálya is létesült, például a mai zöldségpiac helyén, a Nagy-Küküllő partján 1921 szeptemberétől működött az ún. baromvásártéri pálya (akkoriban azon a helyen tartották az állatvásárokat), illetve a Kollégium-kertben 1923. augusztus 6-án avatták fel a Hargita Testedző Egylet már nagyobb, jobb sztenderdnek megfelelő létesítményét.
Egy 1943-ban készült képközepén, a jegenyefák közötta Vánky-ház tornya látható,illetve a mai Tompa László iskolaés a mögötte álló ház
Fotó: Katona Zoltán archívuma
Azonban ez nem bizonyult tartósnak, a csapat vezetősége pedig azért (is) küzdött évekig, hogy a sétatér mellett, az ún. Pipáskertben egy új pályát építhessenek.
erről nemcsak a visszaemlékezésekből, hanem a város egyik hetilapjából, a Székely Közéletből is értesülhetünk. A Hargita alapvetően az értelmiségiek, kisiparosok csapata volt, 1928-ban pedig létrejött a „munkáscsapat”, az UMTE (Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet) – utóbbi elnevezés annyira tetszett az 1945 után hatalomra került elvtársaknak, hogy még a hatvanas években is így hívták a focicsapatot.
A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számában olvashatják el.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!