A pálya fekvése jól beazonosítható, a kerítésen túl, bal oldalt a szombatfalvi ortodox templom és a mai Tompa László iskola, jobb oldalt a Vánky-ház tornya látszik
Fotó: Katona Zoltán archívuma
Nem stadion, hanem közmunkával és elhivatottságból megépült sportpálya volt, amely mára már csak a régi fényképeken és az idősebbek emlékezetében él. A fakerítéses, falelátós labdarúgó- és kézilabdapálya ötven évig szolgálta a székelyudvarhelyi sportéletet, a hetvenes években területén épült fel a mai sportcsarnok. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport melléklete egy kis időutazásra invitálja olvasóit.
2020. december 08., 11:142020. december 08., 11:14
Kilencven éve épült fel, és majd fél évszázadig élt Székelyudvarhely „fakerítéses” sportpályája, amelynek történetét a korabeli sajtó, fényképek és visszaemlékezések segítségével eleveníthetjük fel. A kisváros területén az 1910-es és `20-as években több sportpálya is létesült, például a mai zöldségpiac helyén, a Nagy-Küküllő partján 1921 szeptemberétől működött az ún. baromvásártéri pálya (akkoriban azon a helyen tartották az állatvásárokat), illetve a Kollégium-kertben 1923. augusztus 6-án avatták fel a Hargita Testedző Egylet már nagyobb, jobb sztenderdnek megfelelő létesítményét.
Egy 1943-ban készült képközepén, a jegenyefák közötta Vánky-ház tornya látható,illetve a mai Tompa László iskolaés a mögötte álló ház
Fotó: Katona Zoltán archívuma
Azonban ez nem bizonyult tartósnak, a csapat vezetősége pedig azért (is) küzdött évekig, hogy a sétatér mellett, az ún. Pipáskertben egy új pályát építhessenek.
erről nemcsak a visszaemlékezésekből, hanem a város egyik hetilapjából, a Székely Közéletből is értesülhetünk. A Hargita alapvetően az értelmiségiek, kisiparosok csapata volt, 1928-ban pedig létrejött a „munkáscsapat”, az UMTE (Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet) – utóbbi elnevezés annyira tetszett az 1945 után hatalomra került elvtársaknak, hogy még a hatvanas években is így hívták a focicsapatot.
A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számában olvashatják el.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!