
Román–brazil csata levegőben, a kék mezes Ion (Liță) Dumitru (15) és Nicolae (Culae) Lupescu (3), illetve sárgában a brazil Everaldo (16) és Fontana (15)
Fotó: Ioan Chirilă Mexico 70 – Jurnal sentimental című kötete
Ötven éve, 1970 nyarán zajlott le az a labdarúgó-világbajnokság, amelyen Románia első aranycsapata három mérkőzést játszott. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében arról a mexikói vébéről olvashatnak, amely az Angelo Niculescu által irányított gárda és szurkolói számára szép emlékekről és a gyönyörű gólokról maradt emlékezetes.
2020. augusztus 11., 13:542020. augusztus 11., 13:54
2020. augusztus 11., 15:082020. augusztus 11., 15:08
A labdarúgás történetének az 1970-es világbajnokság volt az egyik legszebb pillanata, illetve fordulópontja – sok futballtörténész és újságíró nemcsak a tornát megnyerő brazil válogatottat tartja minden idők egyik legnagyszerűbb futballcsapatának, hanem a Mexikóban lezajlott 32 mérkőzést is, hiszen az óriási meleg ellenére mindegyik kitűnőre sikeredett.
Florea Dumitrache (9) egyszer, Pelé kétszer talált be a brazil–román meccsen
Fotó: Ioan Chirilă Mexico 70 – Jurnal sentimental című kötete
Románia nagy fegyvertényt hajtott végre azzal, hogy Portugáliát és Görögországot is megelőzve jutott ki a vb-re, ahol egy kivételesen nehéz négyesbe került: a címvédő Anglia, a tornát később megnyerő Brazília, illetve a szintén nagyon erős Csehszlovákia lettek az ellenfelei.
Egy meccsre öt tartalékot lehetett nevezni, nem ült az egész keret a padon, mint manapság, és két csere léphetett pályára. A vébék történetének első kapuscseréje a román csapatban volt: a brazilok ellen alig fél óra után, 0–2-es állásnál Adamachét váltotta Rică Răducanu. Utóbbi, a Rapid legendája kesztyű nélkül védett, előbbi a Brassói Steagul Roșu kapusaként abban az időben csapattársa volt a székelyudvarhelyi Bálint Ferencnek és a székelykeresztúri Györffy Csabának.
Dembrószky Imre az angol védők között, előtte 9-es számmal Bobby Charlton
Fotó: Ioan Chirilă Mexico 70 – Jurnal sentimental című kötete
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!