
Egy verseny részvevői a Csicseren 1935-ben
Fotó: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben
Manapság már a népszerűbb romániai és székelyföldi síközpontokban, illetve a nyugat-európai síparadicsomokban is tudunk hódolni a sízés szenvedélyének. Ám egykor a települések melletti magaslatokon, dombokon lehetett sízni, sőt akkori mércével mérve komolyabb versenyeken is szerepelni. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában erről is olvashatnak.
2021. március 09., 11:252021. március 09., 11:25
2021. március 09., 11:262021. március 09., 11:26
Székelyudvarhely már száz évvel ezelőtt síztek a város mellett, a harmincas években pedig megmérettetéseket is szerveztek. „A télisportok minél tovább, annál nagyobb tért hódítanak világszerte s különösen a sí sport hódit naponta embereket, a »hó szerelmesei« naponta gyarapodnak.
– írja a Székely Közélet 1933. január 17-ei lapszáma, de a cikk megjelenése előtt már évtizedekkel síztek az udvarhelyiek, az 1920-as években pedig már több helyi síző is ismert volt a városban. Versenyekről a húszas években nem tudunk, de a környékbeli magaslatokon rendszeresen síztek, illetve szánkóztak is, a városban pedig a század eleje óta korcsolyapálya is működött.
Az egyletnek addig már több szakosztálya is volt, ám a harmincas évek elején annyian hódoltak a környéken a sízésnek, hogy az igény létrehozta ezt is.
Az első síverseny részvevői a Pap-kertben (1934. február)
Fotó: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben
1934 februárjában rendezték meg az első olyan síversenyt Székelyudvarhelyen, amelyen már különböző számok voltak: sífutás 6 (nők), 8 (junior) és 12 (szenior) kilométeren, síugrás, illetve lesiklás (szlalom).
Minderről bővebben az Erdélyi Sport március 9-ei lapszámában írnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!