
Egy verseny részvevői a Csicseren 1935-ben
Fotó: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben
Manapság már a népszerűbb romániai és székelyföldi síközpontokban, illetve a nyugat-európai síparadicsomokban is tudunk hódolni a sízés szenvedélyének. Ám egykor a települések melletti magaslatokon, dombokon lehetett sízni, sőt akkori mércével mérve komolyabb versenyeken is szerepelni. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában erről is olvashatnak.
2021. március 09., 11:252021. március 09., 11:25
2021. március 09., 11:262021. március 09., 11:26
Székelyudvarhely már száz évvel ezelőtt síztek a város mellett, a harmincas években pedig megmérettetéseket is szerveztek. „A télisportok minél tovább, annál nagyobb tért hódítanak világszerte s különösen a sí sport hódit naponta embereket, a »hó szerelmesei« naponta gyarapodnak.
– írja a Székely Közélet 1933. január 17-ei lapszáma, de a cikk megjelenése előtt már évtizedekkel síztek az udvarhelyiek, az 1920-as években pedig már több helyi síző is ismert volt a városban. Versenyekről a húszas években nem tudunk, de a környékbeli magaslatokon rendszeresen síztek, illetve szánkóztak is, a városban pedig a század eleje óta korcsolyapálya is működött.
Az egyletnek addig már több szakosztálya is volt, ám a harmincas évek elején annyian hódoltak a környéken a sízésnek, hogy az igény létrehozta ezt is.
Az első síverseny részvevői a Pap-kertben (1934. február)
Fotó: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben
1934 februárjában rendezték meg az első olyan síversenyt Székelyudvarhelyen, amelyen már különböző számok voltak: sífutás 6 (nők), 8 (junior) és 12 (szenior) kilométeren, síugrás, illetve lesiklás (szlalom).
Minderről bővebben az Erdélyi Sport március 9-ei lapszámában írnak.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!