
A Hargita Menedékház a megépítése után, 1941–42 telén
Fotó: Péter Attila: Életem filmkockái című kötete
Nyolc évtizede vigyázza a Madarasi Hargitát az udvarhelyi és környékbeli sízők első számú helyének fő és legrégebbi épülete. Bár profi síversenyt nem, csak amatőr megmérettetést lehet tartani a helyszínen, az épület és annak története egybeforrt a hellyel. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában a Hargita Menedékházról olvashatnak.
2021. február 09., 10:292021. február 09., 10:29
Székelyudvarhelyen és környékén a sízés már az 1920-as években megjelent, a szervezett versenyek a harmincas években indultak el – ebben élen járt a Hargita Testedző Egylet, illetve annak 1934-ben létrehozott síszakosztálya.
Akkoriban rendszeresen kirándultak az udvarhelyiek az Ivó völgye vagy Kápolnásfalu irányából a Madarasi Hargitára, ahol sízni is lehetett – ám a harmincas években csak egyetlen kis vadászház állt azon a helyen, ahol ma már több kisebb-nagyobb panzió működik.
A menedékház avatásán (1942. augusztus 30-án) beszédet mond Zárug Endre, a Hargita Testedző Egylet turisztikai szakosztályának főtitkára
Fotó: Péter Attila: Életem filmkockái című kötete
1939-ben ebben a vadászházban egy baráti társaságban született meg egy nagyobb, több igényt kiszolgáló menedékház gondolata: az ötletet felvető Zárug Endrén kívül Máthé Sándor, Czikmántori Ottó, Tassaly Andor, Kénosi Gyula, Balássy Lajos, Roth András, valamint Kováts István fényképész voltak jelen – utóbbi évtizedekig fényképezte a Hargita szépségeit. Az elképzelést követte a tett, viszont egy év múlva bekövetkezett az, amit akkor és ott oly sokan vártak:
Épületek, utak épültek, és ebbe a „hullámba” beleesett a Madarasi Hargitán 1941-ben épülni kezdett menedékház is.
A menedékház felszentelése 1942. augusztus 30-án
Fotó: Péter Attila: Életem filmkockái című kötete
A használatba adott menedékházat 1942. augusztus 30-án, az Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatoló második bécsi döntés harmadik évfordulóján avatták fel. Történetéről bővebben az Erdélyi Sport február 9-ei lapszámában írnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!