A fészekrakástól a leválásig: az édesanyák „születéséről” Vida Ágnessel

És az elképzelések is hamarább megfogalmazódnak, a lányok egész korán képesek határozott képet alkotni a női szerepek mikéntjéről. A legegyszerűbb példája ennek az öltözködés: a fiúkat szinte egyáltalán nem érdekli a férfias, egyedi ruházkodás, a lányoknak viszont elég korán konkrét elképzelésük van saját öltözködési stílusukról, a nőies jegyeikről.

Alakuló anyaszerep

A gyermek fejlődésével együtt az anyaszerep is folyamatosan alakul. Míg másfél évesen az anyai szereppel való ismerkedési szakaszról beszélünk, évek múlva, a párkapcsolatok kialakulásával megkezdődik a tudatos tervezés is. Arról álmodik a lány, hogyan töltené be az anyuka szerepet, gondolatfoszlányok szintjén elmereng azon, mit játszana leendő gyermekével, vagy biztosan tudja már az utódok nevét is, bár a gyermeknemzéstől még messze áll. A gyerekkorból összegyűjtött minták alapján áll össze a saját anyaképünk – mondja a pszichológus.

Tudnunk kell, hogy a két-három éves kor után jelentkező nevelési mintákra már emlékezni fogunk. Ismerős lehet a „normális vagy, fiam?” kérdés. Felnőttként zsigerből vesszük majd elő a tudatalattinkból az ilyen mondatokat, amelyekről fiatalon úgy gondoltuk, soha nem használnánk őket. De a pszichológus szerint ez egy természetes folyamat, akkor van gond, ha ez a kiabáló, folyamatosan elégedetlen álláspont bekérgesedik. Ha az anya könnyen és gyakran dühbe gurul, és nem gondolja végig kimondott gondolatainak tartalmát és következményeit, a gyerekkel való viszony elrozsdásodását eredményezheti – magyarázza. A szakember azt tanácsolja, mielőtt leharapnánk a gyermekünk fejét, inkább keressük meg a valódi okát a szélsőséges viselkedésének.

Napjaink gyerekprojektje

Az anyakép, amelyet a lányok évekig érlelnek magukban, a várandóság idején kezd kikristályosodni. Az anya pocakjában fejlődő magzat már érzékeli az ízeket, egyes hangokat, az érintést, valamelyest előrevetíthető, hogy milyen gyerek fog születni és hozzá „idomul” aztán ösztönösen az anya is. Elképzeljük, milyen szülővé akarunk válni.

Napjainkban legtöbb esetben sokkal tudatosabb előkészület előzi meg a szülést, többet és több helyről tud tájékozódni a szülő a terhességről, a gyerekágyas időszakról, és a gyermek fejlődési szakaszairól. Ma már babaprojektként emlegetjük ezt a folyamatot, továbbgondolva ez egyben az anyaprojekt is. Ezt áthatja az anyában végbemenő hormonális változások sora. A szülés időpontjához közelítve egyes anyáknál (a Vida Ágnes által megkérdezett anyák körülbelül 50 százalékánál) jelentkezik az ún. fészakrakási időszak, vagyis a gyerekvárást előkészítő biztonságos, stresszmentes környezet megteremtése.

Közben ahogy nő a csecsemő, felfogja az anyától való elszakadás tényét, és emiatt szoronghat is. Hosszú ideig az anya jelenti a gyerek számára az önbizalom forrását, úgy is fogalmaz Vida Ágnes, hogy ez az „anyabizalom”. Felmerül bennünk, hogy miért eltérő a gyerek viselkedése a jelenlétünkben, illetve „idegen” környezetben? A bizalom a válasz. Anyában bízik, mert ő elviseli a hisztit, másnál viszont nem ismeri a határokat, bizonytalan a talaj, ezért más a viselkedése. Bizonyos élethelyzetbeli változások kibillenthetik a gyermeket ebből az állapotból, újra meg újra anyássá válik:

Kellő rugalmassággal és nyitottsággal lehet csak dolgozni a gyerekeinkkel való jó kapcsolat kialakításán, fenntartásán. Ez a hozzáállás végigkíséri az anyaszerepet a várandósság időszakától a nagymamává válásig terjedő úton – összegezte előadását Vida Ágnes baba-, anya- és családpszichológus.