Alzheimer, az öregkori elbutulás

Hatvan évnél idősebb korban kezdődik

Ritkábban az ötvenes éveikben járó embereknél is diagnosztizálják, de a betegség első tünetei rendszerint a hatvanas korosztályban jelentkeznek: a 60–70 év közötti emberek egy százalékát érinti, de a kilencven év fölöttiek esetében ez az arány már 40 százalék.

Sokféle demencia van, de valamennyi közül az Alzheimer a leggyakoribb. Fontos tehát a betegség pontos megállapítása. A diagnózis kizárásos alapon történik, ugyanis száz százalékosan csak post mortem vagy agybiopsziával lehetne megállapítani.

– magyarázza az elmegyógyász. A megfelelő diagnosztizálás tehát azért is fontos, mert nem minden feledékeny ember lesz Alzheimer-kóros.

Napjainkban gombamód szaporodnak az idősgondozók, amelyek havi díj ellenében rendszerint az Alzheimer-kórban szenvedő betegeket is felveszik. Mivel állami intézmény csak elvétve akad, a fizetéses betegotthonok uralják a piacot. Ha ezt a család anyagilag nem tudja megengedni, akkor jönnek képbe a polgármesteri hivatalok szociális osztályai, amelyekkel közösen lehet megoldást találni a beteg elhelyezésére.

Meg lehet előzni

Miközben gőzerővel folynak a kutatások a megfelelő gyógyszeres kezelés kidolgozására, a szakember szerint a megelőzés terén tehetnénk a legtöbbet. Ismerjük azokat a tényezőket, amelyek előidézhetik a betegséget: magas életkor, családi precedens, elhízás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, különböző agy- és fejtraumák. E felsorolásból is egyértelművé válik, mennyire fontos szerepe van a megelőzésben az egészséges, mozgásban gazdag életmódnak.

– fogalmaz dr. Rácz Attila marosvásárhelyi pszichiáter. Hozzáteszi, újabban egyre többet beszélünk a mediterrán étrendről, amely halban, olívaolajban, tengeri gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonából készült péksüteményekben, gyümölcsben és zöldségben gazdag. Ha ez az étrend háttérbe szorítja a zsíros disznó-, marha- és juhhúsfogyasztást, és ezt ki tudjuk egészíteni rendszeres fizikai testmozgással, akkor látványosan csökkenthetjük az Alzheimer-kór megjelenési esélyét .

Szakemberek azt is megfigyelték, hogy

Ez azzal is összefüggésben van, hogy az értelmiségi ember jobban odafigyel egészségére, a táplálkozásra és a testmozgásra egyaránt. Nemcsak a szellemi képessége, de anyagi forrásai is megvannak ahhoz, hogy az átlagnál egészségesebb életet éljen, így az egyéb betegségekhez hasonlóan csökken a betegség gyakorisága is.

Öregkori „boldogság”?

Miközben a hozzátartozók számára hatalmas terhet jelent, az Alzheimer-kórral diagnosztizált beteg valójában nem szenved. „Amikor megkérdem e betegeket, hogy van-e valamilyen problémájuk, azt válaszolják, nincs, minden rendben, nem fáj semmi. Nem panaszkodnak. Ha azzal szembesülnek, hogy nem tudják, milyen nap vagy hónap van, vagy nem ismerik meg családtagjaikat, ez nekik nem számít, valójában nem érdekli őket. Mintha egy derű volna bennük. Közérzetük inkább felhőtlen és derűs, szinte boldogak. Az Alzheimer nem a legrosszabb megbetegedés: a családnak igen, de a páciensnek nem. Amikor a kór elhatalmasodik rajta, sok betegnél egy nyugodt, békés állapot állhat be” – magyarázza a betegek lelkiállapotát az elmegyógyász.