A bezártság érzelmi hálói. Túlélni a krízishelyzetet

„Ha problémát jelent a félelem, a szorongás leküzdése, az idős szülők miatt érzett aggodalom, otthoni munkavégzés megszervezése kis gyerekek mellett, a szeretteinktől való szeparáció elviselése, vagy megküzdeni a magány, az elszigeteltség, az unalom érzésével, ha nehézség a feszültségek csökkentése, az aggasztó gondolatok elcsitítása, kérjünk segítséget, akár családtagoktól, barátoktól, akár szakembertől. Első helyen mindenképp a fizikai, lelki egészségünk ápolása áll, illetve az erőforrásaink mozgósítása. Törekedjünk arra, hogy a jelenünkben maradjunk érzelmileg, merjük kimondani hangosan a félelmeinket” – tanácsolja a pszichológus.

Magány

Egyénenként változó, hogy ki hogyan viseli az egyedüllétet, ez attól függően, hogy ki introvertált, ki extrovertált. Szomorú – jegyzi meg beszélgetőpartnerem –, hogy sokan vannak most távol a szeretteiktől, vagy nem merik meglátogatni idős szüleiket, netán beláthatatlan ideig külföldön ragadtak, vagy eddig is egyedül éltek. Most felerősödik a honvágy, a magányérzet.

Az érzések tudatosulásával, kimondásával máris elindul az átdolgozási folyamat, és ez érzelmileg változást eredményez . Érdemes elgondolkodni, milyen új dolgokat tudunk felfedezni magunkkal kapcsolatosan, merjünk belefeledkezni a pillanatokba” – szól a pszichológus mindazokhoz, akiken eluralkodhat a magány érzése.

Párkapcsolati bukkanók

A pszichológus szerint a karantén sok olyan párkapcsolati feszültséget előhozhat, ami eddig nem volt tudatos, felerősítheti a már meglevőket, növelheti a konfliktusok gyakoriságát, mélységét. Ajánlatos elválasztani, ezekből mi szól a partnernek, mi szól a helyzetnek.

„Azok, akik társas magányban élnek évek óta egymás mellett, és míg korábban ennek tompítására egyénenként különbözőképp feltöltődhettek, barátokkal találkozhattak, most ez csak a partnerre korlátozódik. A krízis lehetőséget adhat ezen hiányok felismerésére és rendezésére, az egymáshoz való visszataláláshoz vagy épp a nagyobb mértékű eltávolodáshoz. Jól működő kapcsolat esetén lehetőség van az önfeledt együttlétekre, az összetartozás megerősítésére, a kettesben történő édes semmittevésre”.

Lehetőségünk van a saját valóságunkat érzékelni, szembenézni a jelenünkkel, az életünkkel, elmenekvési lehetőségek nélkül. Úgy érzékelem, időt kaptunk magunkra, a családunkra. Gondolkodási időt saját lehetőségeink mérlegelésére. Meg kellett állni mindannyiunknak, választási lehetőség nélkül, és ez már önmagában egy nagy változás. Spontaneitást tanulunk, a én-határaink megerősítését, kompromisszum-készséget és türelmet. Hiszem, hogy egy figyelmeztetőt kaptunk, és feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan tovább, mi az, amit másképp kellene működtessünk, másképp kellene megéljünk, értékeljünk, érzékeljünk a saját életünkben, melyek a pozitívumai, az ajándékai ennek a kényszerhelyzetnek?”

A pszichológus szerint a karantén sok ember életébe hozott máris pozitív fordulatot. Ebben az esetben – mondja – merjünk jól lenni bűntudat nélkül, felszabadultan, értékeljük a helyzet adta előnyöket. „A pozitív érzéseink erősítik az immunrendszerünket, így az otthonmaradás mellett ez a legjobb, amit tehetünk magunkért: örüljünk, nevessünk, mozogjunk, lazuljunk, szeressünk” – tanácsolja.