Emlékeket, családokat és nemzeteket köt össze. A gasztronómia sokkal fontosabb, mint ahogyan felületesen gondolnánk róla – vallja Nyáry Krisztián író és Mautner Zsófia gasztroblogger. A Rádió GaGának a Taste of Transylvania gasztrofesztiválon adott interjúban elárulták, miért tartják kulcsfontosságúnak a régi receptek feltámasztását, és miért olyan szoros a kapcsolat az ételek és az identitás között. A beszélgetés a híres Déryné-féle káposztáról is szólt, melynek receptje szerintük a gasztronómia „törvénykönyve”.
2025. szeptember 12., 09:032025. szeptember 12., 09:03
2025. szeptember 12., 19:342025. szeptember 12., 19:34
– Van nekünk a Déryné-féle káposztánk, de nincs egységes konszenzus a receptről. Mondjátok el, a ti fejetekben hogyan néz ki?
Mautner Zsófia: Egy régóta dédelgetett álom volt, ami most megvalósult: Nyáry Krisztián és Ugron Zsolna régóta szerették volna, hogy egyszer egy rendezvényen megfőzzék ezt a töltött káposztát. A Vineta Bárban még januárban Nemesvölgyi Attila és Stoller Marci pedig kellőképpen elkötelezettek és „bolondok” voltak ahhoz, hogy belevágjanak egy ilyen lehetetlennek tűnő projektbe – akkor készült el legelőször a recept, amit volt szerencsém megkóstolni.
Nyáry Krisztián: A disznóbőrös dolog nem tőlem származik, ez a reformkori teflon. Ezzel érték el, hogy egy nagy üstben, amit Déryné kasztrolnak nevez, ne égjen oda az étel.
Kívülről akár meg is sülhet, de belülről védi az ételt. Gyakorlatilag alul és felül is be van csomagolva vele a káposzta.
– Az eredeti receptről Déryné is írt. Miben másabb ez az „őrültség” ízben, mint a standard töltött káposzta? Bár aligha hiszem, hogy van ilyen, mi a „sztenderd”?
Nyáry Krisztián: Eleve ez egy fehér töltött káposzta, mert a recept 1830-ból származik. Akkoriban Magyarországon is kevés helyen használtak paprikát, Erdélyben pedig biztosan nem, így ez nyugodtan kihagyható belőle. A töltött káposzta azért csodálatos, mert egy igazi fúziós étel.
valószínűleg német-lengyel közvetítéssel érkezett hagyomány. A két dolog pedig hol találkozhatott volna, ha nem Erdélyben? Nem véletlen, hogy ez az étel itt vált annyira meghatározóvá.
– Mitől lesz fontos egy ételnek a múltja és a származása?
Mautner Zsófia: Szerintem a múltja nagyon fontos. A gasztronómia és az étel számomra mindig egy ablak, amit kinyithatsz, és utána addig ugrasz, ameddig csak kedved tartja. Nagyon sok történelmi és kulturális örökségbe lehet belemászni általa, ami rendkívül izgalmas. De a jelenét is szeretem.
Valószínűleg egy új hagyományt teremtettünk azzal, hogy ez a recept évről évre újjászületik.
– Krisztián, mi van, ha ez megfordul, és a történetekből készítenek szakácskönyveket, mint például az Agatha Christie-s főzőskönyv?
Nyáry Krisztián: Ez is azt mutatja, hogy az irodalom és a gasztronómia nagyon közel áll egymáshoz, és tulajdonképpen ugyanazokat az érzéseket nyitja meg az emberben. Ez pedig közel van ahhoz a nehezen megfogható dologhoz, amit identitásnak nevezünk. Amikor egy közösség elveszíti az identitását, beolvad. Először eltűnik a saját nyelv, aztán a vallás, de
Amíg egy Stuttgartban élő valaki visszagondol a nagymama káposztás húslevesére, addig vannak erdélyi szászok. Ez olyan fontos identitásteremtő dolog, hogy nem véletlen, hogy egyszerre vagyunk kíváncsiak a régi ételemlékekre és az irodalomra.
– Zsófi, hogy ha egyetlen ételt kellene felidézned, amiről olvastál, mi lenne az?
Mautner Zsófia: Egy nagyon közhelyes dolgot fogok mondani, de bevállalom: Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényéből a madeleine. Ezt azért merem mondani, mert maga a szöveg, a nyelvezet, a mondatszerkezet annyira gyönyörű, hogy egyetlen apró madeleine-en keresztül képes leírni egy megéllt pillanatot kétszáz oldalon keresztül.

A Rádió GaGának adott exkluzív interjúban Trucza Adorján, a Taste of Transylvania főszervezője és Cseri Miklós, a szentendrei múzeum főigazgatója bejelentették, hogy jövő év márciusában közösen szerveznek egy nagyszabású eseményt Budapest közelében.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!