Emlékeket, családokat és nemzeteket köt össze. A gasztronómia sokkal fontosabb, mint ahogyan felületesen gondolnánk róla – vallja Nyáry Krisztián író és Mautner Zsófia gasztroblogger. A Rádió GaGának a Taste of Transylvania gasztrofesztiválon adott interjúban elárulták, miért tartják kulcsfontosságúnak a régi receptek feltámasztását, és miért olyan szoros a kapcsolat az ételek és az identitás között. A beszélgetés a híres Déryné-féle káposztáról is szólt, melynek receptje szerintük a gasztronómia „törvénykönyve”.
2025. szeptember 12., 09:032025. szeptember 12., 09:03
2025. szeptember 12., 19:342025. szeptember 12., 19:34
– Van nekünk a Déryné-féle káposztánk, de nincs egységes konszenzus a receptről. Mondjátok el, a ti fejetekben hogyan néz ki?
Mautner Zsófia: Egy régóta dédelgetett álom volt, ami most megvalósult: Nyáry Krisztián és Ugron Zsolna régóta szerették volna, hogy egyszer egy rendezvényen megfőzzék ezt a töltött káposztát. A Vineta Bárban még januárban Nemesvölgyi Attila és Stoller Marci pedig kellőképpen elkötelezettek és „bolondok” voltak ahhoz, hogy belevágjanak egy ilyen lehetetlennek tűnő projektbe – akkor készült el legelőször a recept, amit volt szerencsém megkóstolni.
Nyáry Krisztián: A disznóbőrös dolog nem tőlem származik, ez a reformkori teflon. Ezzel érték el, hogy egy nagy üstben, amit Déryné kasztrolnak nevez, ne égjen oda az étel.
Kívülről akár meg is sülhet, de belülről védi az ételt. Gyakorlatilag alul és felül is be van csomagolva vele a káposzta.
– Az eredeti receptről Déryné is írt. Miben másabb ez az „őrültség” ízben, mint a standard töltött káposzta? Bár aligha hiszem, hogy van ilyen, mi a „sztenderd”?
Nyáry Krisztián: Eleve ez egy fehér töltött káposzta, mert a recept 1830-ból származik. Akkoriban Magyarországon is kevés helyen használtak paprikát, Erdélyben pedig biztosan nem, így ez nyugodtan kihagyható belőle. A töltött káposzta azért csodálatos, mert egy igazi fúziós étel.
valószínűleg német-lengyel közvetítéssel érkezett hagyomány. A két dolog pedig hol találkozhatott volna, ha nem Erdélyben? Nem véletlen, hogy ez az étel itt vált annyira meghatározóvá.
– Mitől lesz fontos egy ételnek a múltja és a származása?
Mautner Zsófia: Szerintem a múltja nagyon fontos. A gasztronómia és az étel számomra mindig egy ablak, amit kinyithatsz, és utána addig ugrasz, ameddig csak kedved tartja. Nagyon sok történelmi és kulturális örökségbe lehet belemászni általa, ami rendkívül izgalmas. De a jelenét is szeretem.
Valószínűleg egy új hagyományt teremtettünk azzal, hogy ez a recept évről évre újjászületik.
– Krisztián, mi van, ha ez megfordul, és a történetekből készítenek szakácskönyveket, mint például az Agatha Christie-s főzőskönyv?
Nyáry Krisztián: Ez is azt mutatja, hogy az irodalom és a gasztronómia nagyon közel áll egymáshoz, és tulajdonképpen ugyanazokat az érzéseket nyitja meg az emberben. Ez pedig közel van ahhoz a nehezen megfogható dologhoz, amit identitásnak nevezünk. Amikor egy közösség elveszíti az identitását, beolvad. Először eltűnik a saját nyelv, aztán a vallás, de
Amíg egy Stuttgartban élő valaki visszagondol a nagymama káposztás húslevesére, addig vannak erdélyi szászok. Ez olyan fontos identitásteremtő dolog, hogy nem véletlen, hogy egyszerre vagyunk kíváncsiak a régi ételemlékekre és az irodalomra.
– Zsófi, hogy ha egyetlen ételt kellene felidézned, amiről olvastál, mi lenne az?
Mautner Zsófia: Egy nagyon közhelyes dolgot fogok mondani, de bevállalom: Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényéből a madeleine. Ezt azért merem mondani, mert maga a szöveg, a nyelvezet, a mondatszerkezet annyira gyönyörű, hogy egyetlen apró madeleine-en keresztül képes leírni egy megéllt pillanatot kétszáz oldalon keresztül.

A Rádió GaGának adott exkluzív interjúban Trucza Adorján, a Taste of Transylvania főszervezője és Cseri Miklós, a szentendrei múzeum főigazgatója bejelentették, hogy jövő év márciusában közösen szerveznek egy nagyszabású eseményt Budapest közelében.
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Nem a római császárnak, hanem egy Mexikóba emigrált olasz szakácsnak köszönhető a receptje.
Ha túlérett banánt találunk az otthoni gyümölcsös kosarunkba, ne dobjuk ki! A banános palacsinta gyorsan elkészíthető és istenien finom.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Van, amikor csak valami egyszerűre vágyunk, finomra, gyorsra, ami után jól érezzük magunkat. Ez a menü pont ilyen: könnyen elkészíthető fogások, amelyek nem igényelnek sok alapanyagot, mégis tele vannak frissességgel és ízzel.
Ha hétvégén valamilyen finomsággal lepnénk meg a családot, ez legyen az!
szóljon hozzá!