Emlékeket, családokat és nemzeteket köt össze. A gasztronómia sokkal fontosabb, mint ahogyan felületesen gondolnánk róla – vallja Nyáry Krisztián író és Mautner Zsófia gasztroblogger. A Rádió GaGának a Taste of Transylvania gasztrofesztiválon adott interjúban elárulták, miért tartják kulcsfontosságúnak a régi receptek feltámasztását, és miért olyan szoros a kapcsolat az ételek és az identitás között. A beszélgetés a híres Déryné-féle káposztáról is szólt, melynek receptje szerintük a gasztronómia „törvénykönyve”.
2025. szeptember 12., 09:032025. szeptember 12., 09:03
2025. szeptember 12., 19:342025. szeptember 12., 19:34
– Van nekünk a Déryné-féle káposztánk, de nincs egységes konszenzus a receptről. Mondjátok el, a ti fejetekben hogyan néz ki?
Mautner Zsófia: Egy régóta dédelgetett álom volt, ami most megvalósult: Nyáry Krisztián és Ugron Zsolna régóta szerették volna, hogy egyszer egy rendezvényen megfőzzék ezt a töltött káposztát. A Vineta Bárban még januárban Nemesvölgyi Attila és Stoller Marci pedig kellőképpen elkötelezettek és „bolondok” voltak ahhoz, hogy belevágjanak egy ilyen lehetetlennek tűnő projektbe – akkor készült el legelőször a recept, amit volt szerencsém megkóstolni.
Nyáry Krisztián: A disznóbőrös dolog nem tőlem származik, ez a reformkori teflon. Ezzel érték el, hogy egy nagy üstben, amit Déryné kasztrolnak nevez, ne égjen oda az étel.
Kívülről akár meg is sülhet, de belülről védi az ételt. Gyakorlatilag alul és felül is be van csomagolva vele a káposzta.
– Az eredeti receptről Déryné is írt. Miben másabb ez az „őrültség” ízben, mint a standard töltött káposzta? Bár aligha hiszem, hogy van ilyen, mi a „sztenderd”?
Nyáry Krisztián: Eleve ez egy fehér töltött káposzta, mert a recept 1830-ból származik. Akkoriban Magyarországon is kevés helyen használtak paprikát, Erdélyben pedig biztosan nem, így ez nyugodtan kihagyható belőle. A töltött káposzta azért csodálatos, mert egy igazi fúziós étel.
valószínűleg német-lengyel közvetítéssel érkezett hagyomány. A két dolog pedig hol találkozhatott volna, ha nem Erdélyben? Nem véletlen, hogy ez az étel itt vált annyira meghatározóvá.
– Mitől lesz fontos egy ételnek a múltja és a származása?
Mautner Zsófia: Szerintem a múltja nagyon fontos. A gasztronómia és az étel számomra mindig egy ablak, amit kinyithatsz, és utána addig ugrasz, ameddig csak kedved tartja. Nagyon sok történelmi és kulturális örökségbe lehet belemászni általa, ami rendkívül izgalmas. De a jelenét is szeretem.
Valószínűleg egy új hagyományt teremtettünk azzal, hogy ez a recept évről évre újjászületik.
– Krisztián, mi van, ha ez megfordul, és a történetekből készítenek szakácskönyveket, mint például az Agatha Christie-s főzőskönyv?
Nyáry Krisztián: Ez is azt mutatja, hogy az irodalom és a gasztronómia nagyon közel áll egymáshoz, és tulajdonképpen ugyanazokat az érzéseket nyitja meg az emberben. Ez pedig közel van ahhoz a nehezen megfogható dologhoz, amit identitásnak nevezünk. Amikor egy közösség elveszíti az identitását, beolvad. Először eltűnik a saját nyelv, aztán a vallás, de
Amíg egy Stuttgartban élő valaki visszagondol a nagymama káposztás húslevesére, addig vannak erdélyi szászok. Ez olyan fontos identitásteremtő dolog, hogy nem véletlen, hogy egyszerre vagyunk kíváncsiak a régi ételemlékekre és az irodalomra.
– Zsófi, hogy ha egyetlen ételt kellene felidézned, amiről olvastál, mi lenne az?
Mautner Zsófia: Egy nagyon közhelyes dolgot fogok mondani, de bevállalom: Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényéből a madeleine. Ezt azért merem mondani, mert maga a szöveg, a nyelvezet, a mondatszerkezet annyira gyönyörű, hogy egyetlen apró madeleine-en keresztül képes leírni egy megéllt pillanatot kétszáz oldalon keresztül.

A Rádió GaGának adott exkluzív interjúban Trucza Adorján, a Taste of Transylvania főszervezője és Cseri Miklós, a szentendrei múzeum főigazgatója bejelentették, hogy jövő év márciusában közösen szerveznek egy nagyszabású eseményt Budapest közelében.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
A májusi időszak sok ehető gombát tartogat számunkra, nemsokára megjelennek a sokak által kedvelt vadon termő csiperkék is. Addig is ismerkedjünk meg egy nagyon ízletes ehető taplófajjal, a pisztricgombával.
szóljon hozzá!