
Mutatós fogás a Deszkásból
Fotó: Kisréti Zsombor
Utazó ember számára legtöbbször „létszükséglet” egy-egy út menti kisvendéglőben, csárdában megpihenni. A hírnevet szerzett falatozóhelyek rendszerint felkapott vendéglátóipari helyiségekké nőtték ki magukat, ahol szívesen megáll az ember. A Nyárádtő és Ákosfalva közötti út mentén fekvő étteremben járt a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa.
2020. június 17., 14:302020. június 17., 14:30
2020. június 17., 14:312020. június 17., 14:31
Amióta szervezett vendéglátás működik, az út menti csárdák, kisvendéglők, falatozók mindig felkapott és népszerű gasztronómiai helyek voltak világszerte. Amelyik út menti csárda viszonylag stabil színvonalú ételeket és kiszolgálást tud biztosítani, annak hamar híre kelt, elsősorban a sofőrök, de a pihenésre, falatozásra vágyó gépkocsis vagy autóbuszos turisták körében is. Ilyen szempontból jó helyen fekszik a Nyárádtő és Ákosfalva közötti, marosvásárhelyi elkerülőútként használt megyei út mentén található Nyárádkarácson Deszkás nevű kisvendéglője.
Tárkonyos erdélyi csorba, az étterem egyik remeke
Fotó: Kisréti Zsombor
A cikkből kiderül, a koronavírus-járvány után itt is megváltozott az élet, a pincér például csak szóban mondhatja el, mi van az étlapon, de végül a rendelés rendben zajlott. „Jómagam főleg leveseiért kedvelem ezt a kisvendéglőt. Kóstoltam már pacal-, húsgombóc-, gulyás-, vagy újházi tyúkhúslevesüket, amelyek épp olyan ízletesek, mint az erdélyi csorba vagy a parasztcsorba. Ezúttal erdélyi csorbát rendeltem, ami a valóságban egy remek tárkonyos leves volt, tejföllel, apró disznóhússal és fűszerrel bőven ellátva”– olvasható a beszámolóban.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!