
Salamon Márton László ma a Tel Aviv-i Román Kulturális Intézet igazgatója, de Görögországban is volt már szaloniki főkonzul
Fotó: Forrás: Salamon Márton László archívuma
Valamikor kolléga volt, mégpedig többnyire az a fajta, aki a bukaresti történéseket „fordította le” az erdélyi magyar sajtó számára. Alapembernek számított több országos lapnál is, míg a pennát a diplomáciára nem cserélte. Először Görögországba, Szalonikibe vezényelték, manapság már Izraelben találjuk. Jómagam járvány okozta kényszerű jeruzsálemi tartózkodásom alatt beszéltem vele. Interjú Salamon Márton Lászlóval, a Tel Aviv-i Román Kulturális Intézet igazgatójával.
2020. március 24., 18:082020. március 24., 18:08
2020. március 24., 19:022020. március 24., 19:02
– Erdélyi magyar újságíróként ismernek, ismertek otthon. Diplomata, kultúrattasé, politikus vagy minek tartod magad?
– Ez bonyolult kérdés, a válasz mégis egyszerű: mióta bevizsgáztam a diplomaták testületébe, azóta karrierdiplomata vagyok. 2012 és 2017 között Szalonikiben voltam főkonzul, most pedig már a második diplomáciai kiküldetésemnél tartok: 2018 márciusa óta vagyok a Tel Aviv-i Román Kulturális Intézet igazgatója. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy egyrészt nem tudok, és nem is akarok elszakadni újságírói „gyökereimtől”. A sajtós múlt rányomta, és továbbra is rányomja a bélyegét a személyiségemre. Másrészt én nem is tekintem a diplomáciát igazi szakmának. Szerintem a jó diplomatának, akárcsak a jó újságírónak, kell hogy legyen egy másik alapvégzettsége, és egy valamennyire már felépített karrierje azon a területen, amelyen végezte a tanulmányait. Ha innen indulunk, akkor én alapvetően tanár vagyok, harmincéves koromig csak tanítottam, eleinte gimnáziumi, majd egyetemi szinten, és később szociológiából doktoráltam. Ami biztos: politikus nem vagyok, nem is lehetek, hiszen a diplomata státus kizárja az aktív politizálást, párttagságot.
– Mi a feladata egy kulturális attasénak? Létezik-e egy protokoll, amit be kell tartani, vagy saját program, elképzelés szerint dolgozik egy kulturális intézet vezetője?
– A Román Kulturális Intézet igazgatója nem kulturális attasé; az attasék a nagykövetségek személyzetéhez tartoznak. A kulturális intézetek önálló külképviseletek, nem tartoznak a nagykövetségekhez, önálló személyzettel, önálló költségvetéssel, és általában saját székhellyel. Az önállóság azt jelenti, hogy nem a helyi nagykövetségnek, hanem a Román Kulturális Intézet bukaresti központjának tartozunk elszámolni a tevékenységünkkel, onnan hagyják jóvá az általunk javasolt, elképzelt, eltervezett programokat, projekteket. A Román Kulturális Intézet egyébként kettős alárendeltségben van a Külügyminisztériummal és a Művelődési Minisztériummal szemben: a külügy a külföldön működő kulturális intézetek működési költségeit fedezi, ideértve a kultúrdiplomaták és más alkalmazottak fizetéseit is, míg a kulturális tárcának a tartalmi-kultúrstratégiai kérdésekben van meghatározó szerepe, befolyása.

Nem úgy alakult néhány napos kiruccanásunk, ahogy előzően elképzeltük: az újfajta koronavírus járványa miatt drasztikus intézkedéseket vezetett be a repülőtársaság, felfüggesztve izraeli járatait. Így most hetekre a közel-keleti országban ragadtunk.
– Milyen rendezvényeket szervezel, és milyen koncepció alapján? Kiket hív meg? Milyen jelentős romániai személyiségek voltak a vendégei?
– A Tel Aviv-i Román Kulturális Intézet rendezvényei eléggé sokrétűek. Mi abban a speciális helyzetben vagyunk, hogy Izraelben létezik egy igencsak nagyszámú, a mai Románia területéről elszármazott közösség, amely nagyon hálás résztvevője szinte bármely általunk szervezett kulturális programnak. A Román Kulturális Intézet fő célközönsége természetesen nem a külföldön élő romániai diaszpóra, hanem elsősorban a nem románajkú helyi kultúrafogyasztó, az ilyen speciális helyzetektől, mint amilyenben – a mi szempontunkból – Izrael van, mégsem tekinthetünk el. A koncepciót magunk alakítjuk ki, az általános kultúrstratégiai szempontokat is figyelembe véve. Ilyen szempont volt tavaly például Románia soros EU-elnöksége, amelynek kapcsán Jeruzsálemben, Tel Avivban, Haifán és Beer-Séván különböző kulturális és akadémiai programokat szerveztünk, de „beszálltunk” például a tavaly éppen Izraelben tartott Eurovízió dalverseny romániai résztvevőjének népszerűsítésébe is a román énekes Tel Aviv-i eurovíziós mellékrendezvényének szervezőiként. Tavalyelőtt, 2018-ban természetszerűen a centenárium volt a fő „téma”, idén pedig igyekszünk lehetőségeink szerint promoválni Izraelben a „Temesvár Európai Kulturális Főváros – 2021” projektet, a temesvári operaház júliusi, jeruzsálemi előadásával és egy Tel Aviv-i tudományos konferenciával, amelynek a témája szándékaink szerint Temesvár zsidó kulturális öröksége lenne. Ennek kapcsán, ha már a meghívott személyiségekről kérdeztél,
A filmművészetek terén igazán sikerült nagyot alakítanunk a tavaly, hiszen egy háromhetes maratoni román filmfesztivált szerveztünk szerte Izraelben, az ország hét filmszínházában, és olyan nagynevű román rendezők, producerek voltak itt jelen legújabb filmjeik vetítésein, mint például Tudor Giurgiu, Corneliu Porumboiu vagy Dan Chișu. A legeslegnagyobb projektünk mégsem ez volt, hanem a Zichron Jákobon – romániai zsidó bevándorlók által a 19. században alapított izraeli városkában – megszervezett „La Strada Românească” fesztivál, amely, mint a neve is elárulja, utcai kulturális rendezvény, melynek tavalyelőtti, első kiadásán 12 ezren, tavalyi, második kiadásán pedig már húszezren vettek részt. Akárcsak az utóbbi két évben, idén is kora őszre, a Sátoros Ünnep idejére tervezzük a harmadik kiadást, amelyre alighanem még többen érkeznek majd Izrael minden sarkából.
Fotó: Forrás: Salamon Márton László archívuma
– A romániai magyar kultúra is belefér a tevékenységek közé? Annak népszerűsítése, vagy megismertetése?
– Természetesen, nem tiltja és nem is tilthatja ezt meg senki, a Román Kulturális Intézet helyi kirendeltségei maguk határozzák meg a prioritásaikat, így a Románia területén élő nemzeti kisebbségek kultúrája népszerűsítésének mértékét és módját is. Volt már több ilyen kezdeményezésünk az utóbbi két évben, amelyeket sikerült is megvalósítani: 2018 nyarán, a két hétig tartó Jeruzsálemi Kézműves Vásárra korondi fazekasmestereket és különböző csíki kézműveseket hívtunk meg az izraeli közönség nagy örömére.
Ebből a Hargita megyei „tanulmányútból” aztán több, az izraeli sajtóban, turisztikai folyóiratokban megjelent fotóriport, valamint egy fotókiállítás is született. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Gidó Attila történész könyvbemutatón vett részt a Román Kulturális Intézet Tel Aviv-i székhelyén heti rendszerességgel megtartott Irodalmi Kávézó egyik kiadásán. És még sorolhatnám…
– Van-e kapcsolat a hasonló Magyar Intézettel, vagy esetleg más európaival?
– A Balassi Intézetnek Izraelben nincs kirendeltsége, de a Tel Aviv-i Magyar Nagykövetség kulturális attaséját, Berényi Lászlót jól ismerem, és különböző keretekben dolgozunk együtt. Ilyen keretek az Európai Unió helyi Delegációjának kulturális projektjei is, amelyek az EU-tagországok izraeli külképviseleteinek együttműködése révén jönnek létre – ilyenek például az Európa-napi, hagyományosan nagyszabású Tel Aviv-i, nyílt téri rendezvények. Egy másik fontos keret, amely révén összehangolhatóak az európai országok kulturális programjai az izraeli EUNIC-klaszter, amelyet 2019 szeptembere óta én elnöklök. Az EUNIC betűszó az Európai Uniós Nemzeti Kulturális Intézeteket összefogó hálózat fogalmát fedi, és a brüsszeli központú intézmény egyik klasztere Izraelben működik – nem is rosszul...
Fotó: Forrás: Salamon Márton László archívuma
– Meddig folytatod ezt a megbízatást? Van egy periódus, ami adott időn belül lejár?
– A diplomáciai kiküldetés általában négy évre szól, és adott esetekben meghosszabbítható. A Román Kulturális Intézet működését szabályozó törvény értelmében a helyi kirendeltségekben dolgozó kultúrdiplomaták kiküldetése kérésre egy második, négyéves mandátummal is „megtoldható” – én még csak az első kádencia felénél tartok... Hát majd meglátjuk, hogy mennyi is az annyi, egyelőre legyünk túl mihamarabb ezen a koronavírus-válságon...
– Elképzelhetőnek tartod, hogy újságíróként folytatod egyszer az életet?
– Néha nagyon hiányzik az írás, olyankor írok egy könyvet...
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!