
Egy nappaliban kezdte, ma saját műhelye van Bene Zsófinak
Fotó: Pinti Attila
Az egykori Úz Bence kocsma helyiségében most különböző varrógépek, hímzőgép, szabóasztal, bőrök és anyagok sorakoznak, itt öltenek formát a Bene Zsófia által megtervezett és varrott kézműves darabok. Egy csíkszeredai kézművesről olvashatnak a Székelyhon napilap pénteki Liget kiadványában.
2019. december 13., 12:352019. december 13., 12:35
Amikor kiteríti maga elé a bőröket, anyagokat, azok megmutatják, hogy milyen formát öltenének leginkább. A végtermékek pedig sok kísérletezés eredményei – magyarázta Bene Zsófia, aki egy nappaliban kezdte el varrni az általa megálmodott termékeket, ma saját műhelye van. Övtáskák, hátitáskák, pénztárcák, neszeszerek, dohánytartók, szatyrok és fülbevalók készülnek itt.
„A női pénztárcamodellek voltak az elsők. Az első darabokat még kézzel varrtam, most már géppel, mert könnyebb és gyorsabban elkészülnek. Tanulmányoztam és kikísérleteztem néhány táskamodellt, és saját ízlésem szerint alakítottam. Igyekszem, hogy minden termék valamilyen módon kövesse a tulipánformát, vagy elrejtem benne kicsiben. Vállalkozásom nevében is benne van a tulipán, ez székely mivoltomra is visszavezethető, illetve arra, amit otthonról hoztam. A népi motívumokból választottam ki egyet, és lehetőség szerint mindenhova belopom, ahova csak lehet” – mondta a kézműves.
Zsófi a kézművesség iránti vonzódásáról, a vásárokról és a munkafolyamatról is szívesen mesélt, illetve arról, hogy miképpen került műhelye az egykori, Úz Bence nevét viselő kocsma helyére. Minderről a nyomtatott Liget december 13-ai számában olvashatnak.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!