
Egy nappaliban kezdte, ma saját műhelye van Bene Zsófinak
Fotó: Pinti Attila
Az egykori Úz Bence kocsma helyiségében most különböző varrógépek, hímzőgép, szabóasztal, bőrök és anyagok sorakoznak, itt öltenek formát a Bene Zsófia által megtervezett és varrott kézműves darabok. Egy csíkszeredai kézművesről olvashatnak a Székelyhon napilap pénteki Liget kiadványában.
2019. december 13., 12:352019. december 13., 12:35
Amikor kiteríti maga elé a bőröket, anyagokat, azok megmutatják, hogy milyen formát öltenének leginkább. A végtermékek pedig sok kísérletezés eredményei – magyarázta Bene Zsófia, aki egy nappaliban kezdte el varrni az általa megálmodott termékeket, ma saját műhelye van. Övtáskák, hátitáskák, pénztárcák, neszeszerek, dohánytartók, szatyrok és fülbevalók készülnek itt.
„A női pénztárcamodellek voltak az elsők. Az első darabokat még kézzel varrtam, most már géppel, mert könnyebb és gyorsabban elkészülnek. Tanulmányoztam és kikísérleteztem néhány táskamodellt, és saját ízlésem szerint alakítottam. Igyekszem, hogy minden termék valamilyen módon kövesse a tulipánformát, vagy elrejtem benne kicsiben. Vállalkozásom nevében is benne van a tulipán, ez székely mivoltomra is visszavezethető, illetve arra, amit otthonról hoztam. A népi motívumokból választottam ki egyet, és lehetőség szerint mindenhova belopom, ahova csak lehet” – mondta a kézműves.
Zsófi a kézművesség iránti vonzódásáról, a vásárokról és a munkafolyamatról is szívesen mesélt, illetve arról, hogy miképpen került műhelye az egykori, Úz Bence nevét viselő kocsma helyére. Minderről a nyomtatott Liget december 13-ai számában olvashatnak.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!