
Fotó: Makkay József
Az elmúlt három évtizedben a kalotaszegi falvakból eltűnt a vidék hagyományos fekete patása, a bivaly. A helyi Antal család harmincöt bivalytehenet számláló állománya a ritka erdélyi kivételek közé tartozik. A tejet helyi tejautomatából értékesítő gazdacsalád szerint a bivalytartás jövője komoly anyagi gondokba ütközik – olvashatják a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében.
2022. május 25., 11:192022. május 25., 11:19
2022. május 25., 18:312022. május 25., 18:31
Kalotaszentkirály határában, a legelőn szemrevételezzük az Antal család harmincöt bivalyát: az öt faluból álló kalotaszegi községben egyedül nekik van bivalycsordájuk.
Antal Tibor gazda nem túl derűlátó a hagyományos kalotaszegi patás, a bivaly fennmaradásával kapcsolatban. Túl kevés – napi átlagban öt-hat liter – tejet fejnek a bivalytehenektől, de a tehéntejnél kétszer magasabb zsírtartalmú tejet mégsem lehet jóval magasabb áron értékesíteni, a tenyészállatokért járó uniós támogatás pedig a fele a pirostarka szarvasmarhához képest.
Kőrösfői fiatalemberként a rendszerváltás után nősült Kalotaszentkirályra, amikor a faluban még sokan tartottak állatot. A fiatal család számára természetes volt, hogy a bivalytartás mellett kötelezik el magukat. Húsz évig pirostarka tehenekkel foglalkoztak, miközben Kalotaszeg falvaiban folyamatosan csökkent a tejelőmarha-állomány. Egy idő után rádöbbentek, hogy az alacsony tejfelvásárlási ár miatt váltani kell. Két lehetőségük maradt: abbahagyják a több tíz állatra duzzadt tehenészetet, és más mezőgazdasági foglalkozás után néznek, vagy elszegődnek ipari munkára. Hét évvel ezelőtt döntötték el, hogy bivalytartásra váltanak.
A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!