Szórványsors és közösségépítés

Sándor Botond 38 éve Nagyenyed unitárius gyülekezetének a lelkésze

Fotó: Makkay József

Sándor Botond unitárius lelkész 38 évnyi nagyenyedi szolgálat után a napokban megy nyugdíjba. Életútja szorosan kötődik Dél-Erdély egykori magyar központjához, Nagyenyedhez, ahol az elmúlt évtizedekben a magyar közösség rohamos fogyásnak indult. A lelkipásztorral a közösségépítésről és a szórványsors kihívásairól olvashatnak interjút az Erdélyi Napló e heti számában.

Liget

2021. február 25., 10:342021. február 25., 10:34

Lelkészi beiktatóján Pál apostol szavaival fogalmazta meg célkitűzéseit: arra törekszik, hogy a lelkiismerete tiszta legyen Isten és ember előtt. Úgy érzi, ez teljesült, és ezért hálás – mondta el Sándor Botond. „Sok mindent építettünk a gyülekezetben – többek között a 16. században Nagyenyeden született Enyedi György püspök tiszteletére egy tanácstermet és kopjafát avattunk –,

de legszívesebben az évi rendszerességgel megejtett családlátogatásokra emlékszem.

38 év alatt ezek csak kétszer maradtak el: 1990-ben, amikor súlyos beteg voltam, és tavaly a pandémia idején. Ez nehéz műfaj a lelkészek számára, én mégis nagy szeretettel vállaltam, mert ilyenkor lehet lelkileg igazán közel kerülni a gyülekezet tagjaihoz” – mutatott rá.

Az interjúban többek között mesélt a demográfiai helyzetről, a református és a katolikus közösségekkel való együttműködésről, valamint arról is, hogy mi fogadta 38 évvel ezelőtt, amikor Székelyföldről megérkezett Nagyenyedre. „A Ceaușescu-rendszer utolsó hét esztendeje nagyon nehéz időszak volt. Nem csak azért, mert az üzletekben semmiféle élelmiszert nem lehetett kapni, hanem anyagilag olyan helyzetbe vergődött az egyházközség, hogy a fizetésemet sem tudtam felvenni.

Egyértelmű volt: ha itt akarok maradni, akkor siránkozással semmire nem megyünk. Elvállaltam ingyen a kántori állást, és a felségemmel a templomgondozást, hogy végre kialakuljon valami.

A szószékről hirdettem az igét, harangoztam, takarítottuk a templomot, irtottuk a gazt, építkeztünk, kevertem a maltert az építkezéshez...”

Az interjú az Erdélyi Napló február 25-ei számában olvasható.