Színművész a magasban: szabadidejében repülőt vezet Kilyén László

Első alkalommal sikerült is a kilencből hatot letenni, a másik háromra újraprogramáltak és másodszor sikerült. Ez pont a születésnapomra esett, az ötvennyolcadikra, 2013-ban. Úgy hogy elégedetten vettem tudomásul, hogy magamnak ajándékoztam egy pilóta engedélyt. Aztán novemberben következett a gyakorlati vizsga, amit egy nappal halasztani kellet a nagy köd miatt, mert se fel-, se leszállni nem lehetett volna. Ami többletstresszel járt, hiszen újra kellett tervezni az útvonalat, a repülés idejét, magasságot, leszállás időpontját.

Nekifogtam egy kicsit angolt tanulni, ami abbamaradt objektív okok miatt, a tanárnőm elköltözött, haláleset volt. És úgy gondoltam, azt mondták, ha már lehet iratkozni, kortól függetlenül, csak az egészségi állapottól függ, meg a szellemi kapacitástól, hogy akkor próbára teszem magam és sikerült. 

– Azt jelenti, hogy bármikor beülhet a pilótafülkébe és vezetheti a gépet?
– Igen, illetve kötelező is évente legalább 10-12 órát repülni. Nekem négyszemélyes gépekre szól az engedélyem, de nincs most lehetőségem gépet bérelni, mert az oktatóm elköltözött Temesvár mellé és ott tanít, itt meg nincsen olyan gép, amelyet lehetne bérelni, ezért nagyon ritkán repülök mostanában. Volt rá alkalom, hogy megkértek a barátaim, hogy vigyem el őket valahova. Akkor le kell tenni egy repülési engedélyt, ezt mindig Bukarestben, onnan meg kell várni a választ. Leírom a lajstromszámát, ez olyan mint a rendszámtábla az autóknál, meg, hogy milyen gép, milyen magasan fogunk repülni, hánytól hányig körülbelül és mikorra számítom a leszállást. A toronynak leadják a jelentést Bukarestből, felhívom a tornyot, az ittenit és akkor mondják, hogy igen, szabad a pálya. Vagy nem szabad, nem lehet a repülőtér felé repülni, mert pont jönnek a nagy, utasszállító gépek. Szóval nagyon érdekes, én csak azért is szerettem volna, mert egy csomó mindent megpróbáltam végigcsinálni életemben, többek között voltam segéd-mozdonyvezető, sofőr és most már csak a hajóengedély, a kishajóengedély van hátra. Nagyon kacérkodunk, hogy menjünk el vagy ketten-hárman Horvátországba és ott egy kisebb hajóra, jachtra tegyük le az engedélyt, hogy a tengerre ki lehessen menni. Ezek mind olyan álmok, amelyek megvalósíthatók.

– A marosvásárhelyi repülőtéren már szállt le?
– A vásárhelyi repülőtéren le lehet szállni, ha kérünk rá engedélyt, szálltam le már, de rögtön fel is szálltunk. Mert ha leszállunk és elérjük a betont és megállok, az már 80 euróba kerül. Vagyis ennyi volt öt évvel ezelőtt. Este, amikor felkapcsolják a villanyokat a duplája. De van egy ilyen eljárás, hogy touch end go, vagyis érintsd és menj. Ezt vizsgán is meg kellett csinálni, hogy ahogy elértük a pályát, nem szabad végiggurulni rajta, csak mintha leszállnál, érinted csak és tíz-húsz méter után emelkedsz is fel. Így el lehet menni. Vagy megkértük a tornyot, engedje meg, hogy menjünk el a pálya fölött, mert nem szabad átlósan, vagy merőlegesen áthaladni a pályán. Engedélyt kell kérni, hogy nehogy más gép akkor szálljon le, vagy emelkedjen. De van a füves pálya, a régi repülőtér. Onnan szállunk fel, ott vannak a hangárok, oda teszik be a gépeket, amelyek itt parkolnak télire.