
Vendégmarasztaló hely a székelykeresztúri Bonfini
Fotó: Kisréti Zsombor
Székelykeresztúr nem tartozik a legismertebb székelyföldi városok közé, holott itt is van látnivaló az ide érkező turisták számára. Vendéglátása messze elmarad a vidék reális adottságaitól, amin viszont több hírveréssel lehetne javítani. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró melléklete a kisváros egyik éttermébe invitálja olvasóit.
2021. március 31., 10:032021. március 31., 10:03
Erdély szórványvidékéről jött vendég számára eleve más megítélés alá esik egy székelyföldi kisváros vendéglátása, mintha saját szülőföldjének településein bóklászna magyar ízek után. Más a székely vendéglátás és más az észak-erdélyi. Igaz, egy étterem konyhájának felhozatalát, a pincér munkáját, vagy a vendéglői környezetet bárhol lehet mérni.
Másrészt Székelyföldön sokkal nagyobb eséllyel fogyaszthat az ember finom magyar ízeket, mint Kolozsváron, Nagyváradon vagy Aradon például. Szinte minden kisvárosban akad legalább egy olyan vendéglátóhely, ahol a komolyabb szakmaiságra törekednek, jó a konyha és kedves a kiszolgálás. Ez érvényes a keresztúri Bonfini étteremre is.
Somlói galuska, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva
Fotó: Kisréti Zsombor
A többféle erdélyi leves és csorba közül kedvencemre, a magyar nyelvterületen honos halászlére esett a választásom, és nem bántam meg. Nem voltam viszont elégedett a cigánypecsenyével. A régi lacikonyhák középkori világából fennmaradt sültünk igazi ínyencségnek számít, ha megfelelő fokhagymás ízesítéssel jól el van készítve. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!