
Vendégmarasztaló hely a székelykeresztúri Bonfini
Fotó: Kisréti Zsombor
Székelykeresztúr nem tartozik a legismertebb székelyföldi városok közé, holott itt is van látnivaló az ide érkező turisták számára. Vendéglátása messze elmarad a vidék reális adottságaitól, amin viszont több hírveréssel lehetne javítani. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró melléklete a kisváros egyik éttermébe invitálja olvasóit.
2021. március 31., 10:032021. március 31., 10:03
Erdély szórványvidékéről jött vendég számára eleve más megítélés alá esik egy székelyföldi kisváros vendéglátása, mintha saját szülőföldjének településein bóklászna magyar ízek után. Más a székely vendéglátás és más az észak-erdélyi. Igaz, egy étterem konyhájának felhozatalát, a pincér munkáját, vagy a vendéglői környezetet bárhol lehet mérni.
Másrészt Székelyföldön sokkal nagyobb eséllyel fogyaszthat az ember finom magyar ízeket, mint Kolozsváron, Nagyváradon vagy Aradon például. Szinte minden kisvárosban akad legalább egy olyan vendéglátóhely, ahol a komolyabb szakmaiságra törekednek, jó a konyha és kedves a kiszolgálás. Ez érvényes a keresztúri Bonfini étteremre is.
Somlói galuska, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva
Fotó: Kisréti Zsombor
A többféle erdélyi leves és csorba közül kedvencemre, a magyar nyelvterületen honos halászlére esett a választásom, és nem bántam meg. Nem voltam viszont elégedett a cigánypecsenyével. A régi lacikonyhák középkori világából fennmaradt sültünk igazi ínyencségnek számít, ha megfelelő fokhagymás ízesítéssel jól el van készítve. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!