A székely konyha ízvilágát két alapfűszer határozza meg: a só és a bors. Nincs olyan háztartás, ahol ne találhatnánk meg, és kevés az az étek, amibe ne kerülne bele ez a két egyszerű, ám de mégis nagyszerű fűszer.
2021. június 09., 16:202021. június 09., 16:20
A parajdi só világhírnévnek örvend: emberek ezrei látogatják a lelőhelyét, hisz minősége vitathatatlanul és bizonyítottan kiváló. Bányászata már a római korban elkezdődött, és még ma is Európa egyik legnagyobb sótartalékának számít Székelyföldön.
Bors tekintetében már kissé eltérőbb múlttal rendelkezik a székely. A jellemzően keleten, a trópusokon őshonos cserje messziről érkezett. Nem hiába volt „borsos” ára, sőt sokáig fizetőeszközként is használták az ősök, amikor a cserekereskedelem a gazdaság alapjait képezte. A leleményes székely mindamellett, hogy étkeit ízesítette a „fekete arannyal”, hamar felfedezte jótékony hatásait, így különféle házi praktikákat is hátrahagytak örökségül, amelyek megkönnyítik a mindennapjainkat.
A székelyek múltja számtalan megpróbáltatással van tele, ugyanakkor jó néhány legendával övezett eseményt, helyet és személyt is megismertünk az idők során. Pár példa: a Gyilkos-tó legendája, a tatárjárás idején mozdíthatatlanná vált csíksomlyói Mária-szobor vagy épp a Rekettye Bors felfedezése. Utóbbiról talán kevesebbet hallottunk, viszont annál különlegesebb ez a nem mindennapos fűszernövény.
A Rekettyés-tető a Kárpátok egyik legmagasabb csúcsa (2021 m) páratlan szépségnek örvend, nem hiába gondosan védett és őrzött része a Kelemen-havasokban levő Nemzeti Parknak. A négy megye találkozó helyének is nevezik, itt olvadnak egybe a Hargita, Maros, Szucsáva és Beszterce megye határai. Emellett a hely páratlanul gazdag állat- és növényvilága Erdély természeti kincseit gazdagítják. Innen származik ez a rendkívüli fűszer, a Rekettye Bors, hiszen ezen a helyen egy rekettyecserjés szomszédságában borsot találtak a székely elődeink. A különleges növényt a Kárpátok ereje táplálja, ezért állta ki a szélsőséges időjárási viszonyok megpróbáltatásait is.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!