
A mélység és a vízhőmérséklet sem rettenetes
Fotó: Rédai Attila
Szeptemberben jöhet el a termálfürdők idénye: már nem hűsölni akar a jóember a kánikulában, hanem áztatni fáradt tagjait a jó meleg vízben. Szentegyháza újabb kivitelű, mégis Nosztalgia névre hallgató strandja erre kitűnően alkalmas. Felpróbáltuk.
2017. szeptember 20., 17:112017. szeptember 20., 17:11
2017. szeptember 20., 17:232017. szeptember 20., 17:23
Biztosan megvolt az okuk az új szentegyházai strand kitalálóinak, hogy miért a Nosztalgia névre keresztelték, de így most az a helyzet, hogy a fiatalabb létesítménynek van a régi idők élményeit előrevetítő elnevezése. Talán ez is lehetett az oka annak, hogy engem nem vonzott eleinte a 2016-ban megnyitott strandfürdő: a régies élmények nagyon is mai, és nem mindig kellemes valóságnak számítanak még errefelé strandügyben. Ilyen furcsa állapot alakult ki, hogy az 1975-től működő „régi termál” újszerűségével, a 2016-os kiadású új termál pedig régiségével akar kitűnni.
Igaz, a Nosztalgia története egy évnél azért picit régebbi: 2007-ben adott hírt először a sajtó az új forrás felfedezéséről. Kilenc évbe telt hát, hogy a strand is megnyíljon. A közben eltelt idő nem telt eseménytelenül, s a történéseknek a közeli országúton átutazók is tanúi lehettek: emlékezhetünk még az akár negyven méter magasra felszökő gőz- és vízoszlopra, sőt, egyik télen egy bámulatos jégszobor is kialakult belőle.
Mediterrán hangulat a hargitai fennsíkon
Fotó: Rédai Attila
Na de ez már a múlté, még ha nem annyira a régmúlté, ami az elnevezést indokolná, de ez persze marketing- meg PR-döntés. Kicsit olyan ez, mint az „igazi sör” esete, de ez egy teljesen másik történet.
Ha a régebbi „termálfürdő” teszteléséről szóló beszámolót azzal indítottuk, hogy az nem termálfürdő, akkor itt most el kell mondani: a Nosztalgia mindenképpen az. A hűvösebb vizű medence hőfoka is megvan 30 Celsius-fok (még ha nem is mindig, mert a beszámolók 28–30 fokról szólnak), márpedig ez a termálvíznek tekinthető alsó határ. A melegebb medence vizének hőmérséklete ráadásul a beszámolók szerint 34–36 fok, ami már több mint kellemes. Igaz, a helyszínen a feliratok 38 fokot hirdetnek.
Sok autónak van hely, mégis gyakran megtelik a parkoló
Fotó: Rédai Attila
Ifjú hölgy fogadja a strandolni vágyót a bejáratnál, ami tulajdonképpen egy terjedelmes parkoló szája. Bár már szeptember közepét írunk, a parkolóban nincs hely. Hétvége lévén elvileg 15 lejt kellene lepengetnem a nosztalgikus élményért, ha 4 és 12 év közötti gyerek lennék, akkor csak 7-et. De a főidényen kívül vagyunk, s délután fél háromkor, ezért lehagynak az árból 5 lejt, így a hétköznapi tarifával próbálhatom ki a létesítményt. Ha elmúlt volna este 6, akkor már csak 5 lejre volna ehhez szükségem: a strand naponta 10 és 21 óra között tart nyitva.
A bár terasza
Fotó: Rédai Attila
A bejáratot rögtön élelmiszeripari egységek követik: rácson sütik a miccset, 4 darabot 10 lejért, s egy bódéból lángost vagy hotdogot is választhatunk 5 lejért, amelyeket helyben, ernyőkkel védett asztalok mellett fogyaszthatunk el. A medencék felé sétálva külön egységként találhatjuk meg a bárt a medencékre néző teraszával, amelynek legnépszerűbb terméke alighanem a 4 lejes csapolt sör. Különböző üdítőket, cydert, dobozos sört 5 lejért vételezhetünk. Kávét viszont nem: aki kávézásra vágyik, az be kell érje a kávéautomatával, ami 1 lejért elég pocsék löttyöt csorgat ki magából.
Napozó, zuhanyzó, háttérben az öltöző épülete
Fotó: Rédai Attila
Az öltözőket, zuhanyzókat, illemhelyiségeket magába foglaló épület nyilván új, mint az egész létesítmény, de amikor ide belépünk, némileg megérthetjük a Nosztalgia elnevezés értelmét. Ne számítsunk a 21. század wellness-központjainak csupa csempe helyiségeire, sőt, itt inkább a fehérre meszelt fal dominál, s amikor meszet mondok, azt is tessék érteni: zsákomat az ablakpárkányra feltéve meglepődéssel tapasztaltam az összemeszelődés rég nem látott élményét. Ez nem jelenti azt, hogy a helyiségek nem volnának megfelelően kicsempézve.
A zuhanyozókból kellemes hőfokú víz érkezik. A férfi részlegen csak öt van belőlük, ezért ajánlatos körültekintően kiválasztani a távozás időpontját, elkerülendő a sorban állást. Az öltözőben is csak talán három privát, függönnyel eltakarható kabin van, ezért nagyobb tolongás idején valószínűleg sokan eltekintenek a teljes intimitástól: a sportlétesítmények öltözőiben látható, polccal és fogassal ellátott padok is teljesen alkalmasak az átöltözés műveletére, így persze a nagy öltözői nyilvánosság előtt.
Mint a heringek
Fotó: Rédai Attila
Mert hogy tolongás kialakul néha, az egyértelmű. Utaltam rá, hogy a szeptember közepi nap ellenére nem volt hely a parkolóban: nos, a medencékben is alig. Arról nincs adatom, hogy pontosan mekkorák ezek a medencék, de tény, hogy a kisebbikben csak egyet fordulni lehetett, megállni vagy letelepedni egyáltalán. A jó meleg, narancssárga vízből nem nagyon akartak kimozdulni a polgárok. A nagyobbik medencében ennél jobb volt a szitu, kellő óvatossággal még úszkálni is lehetett. A 28–30 fokos hőmérséklet is jó langyos, különösebb lelki rákészülés nélkül bele lehet merülni. A medencébe való ugrálás szembeötlő feliratokkal tiltva van, s ezt úgy tűnt, be is tartja mindenki, igaz, a szabály ellen vétők azt kellett volna kockáztassák, hogy valaki fejére ugrálnak.
A gyerekmedence ma már elengedhetetlen
Fotó: Rédai Attila
A kisebbik medence mélysége mindössze 100 cm, a nagyobbik 120–160 cm. És amiről még nem ejtettem szót, de nagyon fontos: gyerekmedence is van, és működik is.
A medencék amúgy nem csempézettek, hanem egy gumiszerű anyaggal vannak bevonva, ami nagyon kellemessé teszi benne a járkálást, kérdés, mennyire lesznek tartósak. A medencék közvetlen környéke az egyik oldalon le van deszkázva, akár ide is letelepedhetünk, padok vannak ebben segítségünkre. Itt találjuk a kültéri zuhanyzót is, amelyet a fürdés előtt használnunk kell: ebből is meleg víz folyik, trauma nélkül megúszhatjuk a zuhanyozást.
Tágas tér piciny fákkal
Fotó: Rédai Attila
A legtöbben azonban nem a ledeszkázott napozót, hanem a meglepően tágas, füves rétet választják a napozásra, ami a medencék túloldalán található. Egy tipikus termál strandon azonban nem ott van a nyüzsi, hanem a medencékben: ez a Nosztalgiára is igaz. A rendelkezésre álló tér bőséges, egyetlen hátulütő, hogy a nyitáskor ültetett fák még picinyek, árnyékot nem tartanak, így magunknak kell erről gondoskodni. Persze az ősz beköszöntével ez már nem akkora probléma.
Nem nagyon akarnak kiszállni a medencéből a polgárok
Fotó: Rédai Attila
Ha röviden össze akarjuk foglalni a tapasztalatokat: a Nosztalgia olyan „igazi” szabadtéri termálfürdő, amelyben hosszasan lehet lubickolni hűvösebb időben is, télen azonban már nem, ugyanis a téliesítése még nincs megoldva. Egy új létesítményhez méltóan a működtetők jól felmérték és teljesítették a strandoló közönség legtöbb igényét: az egyetlen komolyabb visszásság a fürdő túlzott népszerűsége, ami megnehezíti az igencsak kellemes és gyógyító termálvíz élvezetét.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!