
A mélység és a vízhőmérséklet sem rettenetes
Fotó: Rédai Attila
Szeptemberben jöhet el a termálfürdők idénye: már nem hűsölni akar a jóember a kánikulában, hanem áztatni fáradt tagjait a jó meleg vízben. Szentegyháza újabb kivitelű, mégis Nosztalgia névre hallgató strandja erre kitűnően alkalmas. Felpróbáltuk.
2017. szeptember 20., 17:112017. szeptember 20., 17:11
2017. szeptember 20., 17:232017. szeptember 20., 17:23
Biztosan megvolt az okuk az új szentegyházai strand kitalálóinak, hogy miért a Nosztalgia névre keresztelték, de így most az a helyzet, hogy a fiatalabb létesítménynek van a régi idők élményeit előrevetítő elnevezése. Talán ez is lehetett az oka annak, hogy engem nem vonzott eleinte a 2016-ban megnyitott strandfürdő: a régies élmények nagyon is mai, és nem mindig kellemes valóságnak számítanak még errefelé strandügyben. Ilyen furcsa állapot alakult ki, hogy az 1975-től működő „régi termál” újszerűségével, a 2016-os kiadású új termál pedig régiségével akar kitűnni.
Igaz, a Nosztalgia története egy évnél azért picit régebbi: 2007-ben adott hírt először a sajtó az új forrás felfedezéséről. Kilenc évbe telt hát, hogy a strand is megnyíljon. A közben eltelt idő nem telt eseménytelenül, s a történéseknek a közeli országúton átutazók is tanúi lehettek: emlékezhetünk még az akár negyven méter magasra felszökő gőz- és vízoszlopra, sőt, egyik télen egy bámulatos jégszobor is kialakult belőle.
Mediterrán hangulat a hargitai fennsíkon
Fotó: Rédai Attila
Na de ez már a múlté, még ha nem annyira a régmúlté, ami az elnevezést indokolná, de ez persze marketing- meg PR-döntés. Kicsit olyan ez, mint az „igazi sör” esete, de ez egy teljesen másik történet.
Ha a régebbi „termálfürdő” teszteléséről szóló beszámolót azzal indítottuk, hogy az nem termálfürdő, akkor itt most el kell mondani: a Nosztalgia mindenképpen az. A hűvösebb vizű medence hőfoka is megvan 30 Celsius-fok (még ha nem is mindig, mert a beszámolók 28–30 fokról szólnak), márpedig ez a termálvíznek tekinthető alsó határ. A melegebb medence vizének hőmérséklete ráadásul a beszámolók szerint 34–36 fok, ami már több mint kellemes. Igaz, a helyszínen a feliratok 38 fokot hirdetnek.
Sok autónak van hely, mégis gyakran megtelik a parkoló
Fotó: Rédai Attila
Ifjú hölgy fogadja a strandolni vágyót a bejáratnál, ami tulajdonképpen egy terjedelmes parkoló szája. Bár már szeptember közepét írunk, a parkolóban nincs hely. Hétvége lévén elvileg 15 lejt kellene lepengetnem a nosztalgikus élményért, ha 4 és 12 év közötti gyerek lennék, akkor csak 7-et. De a főidényen kívül vagyunk, s délután fél háromkor, ezért lehagynak az árból 5 lejt, így a hétköznapi tarifával próbálhatom ki a létesítményt. Ha elmúlt volna este 6, akkor már csak 5 lejre volna ehhez szükségem: a strand naponta 10 és 21 óra között tart nyitva.
A bár terasza
Fotó: Rédai Attila
A bejáratot rögtön élelmiszeripari egységek követik: rácson sütik a miccset, 4 darabot 10 lejért, s egy bódéból lángost vagy hotdogot is választhatunk 5 lejért, amelyeket helyben, ernyőkkel védett asztalok mellett fogyaszthatunk el. A medencék felé sétálva külön egységként találhatjuk meg a bárt a medencékre néző teraszával, amelynek legnépszerűbb terméke alighanem a 4 lejes csapolt sör. Különböző üdítőket, cydert, dobozos sört 5 lejért vételezhetünk. Kávét viszont nem: aki kávézásra vágyik, az be kell érje a kávéautomatával, ami 1 lejért elég pocsék löttyöt csorgat ki magából.
Napozó, zuhanyzó, háttérben az öltöző épülete
Fotó: Rédai Attila
Az öltözőket, zuhanyzókat, illemhelyiségeket magába foglaló épület nyilván új, mint az egész létesítmény, de amikor ide belépünk, némileg megérthetjük a Nosztalgia elnevezés értelmét. Ne számítsunk a 21. század wellness-központjainak csupa csempe helyiségeire, sőt, itt inkább a fehérre meszelt fal dominál, s amikor meszet mondok, azt is tessék érteni: zsákomat az ablakpárkányra feltéve meglepődéssel tapasztaltam az összemeszelődés rég nem látott élményét. Ez nem jelenti azt, hogy a helyiségek nem volnának megfelelően kicsempézve.
A zuhanyozókból kellemes hőfokú víz érkezik. A férfi részlegen csak öt van belőlük, ezért ajánlatos körültekintően kiválasztani a távozás időpontját, elkerülendő a sorban állást. Az öltözőben is csak talán három privát, függönnyel eltakarható kabin van, ezért nagyobb tolongás idején valószínűleg sokan eltekintenek a teljes intimitástól: a sportlétesítmények öltözőiben látható, polccal és fogassal ellátott padok is teljesen alkalmasak az átöltözés műveletére, így persze a nagy öltözői nyilvánosság előtt.
Mint a heringek
Fotó: Rédai Attila
Mert hogy tolongás kialakul néha, az egyértelmű. Utaltam rá, hogy a szeptember közepi nap ellenére nem volt hely a parkolóban: nos, a medencékben is alig. Arról nincs adatom, hogy pontosan mekkorák ezek a medencék, de tény, hogy a kisebbikben csak egyet fordulni lehetett, megállni vagy letelepedni egyáltalán. A jó meleg, narancssárga vízből nem nagyon akartak kimozdulni a polgárok. A nagyobbik medencében ennél jobb volt a szitu, kellő óvatossággal még úszkálni is lehetett. A 28–30 fokos hőmérséklet is jó langyos, különösebb lelki rákészülés nélkül bele lehet merülni. A medencébe való ugrálás szembeötlő feliratokkal tiltva van, s ezt úgy tűnt, be is tartja mindenki, igaz, a szabály ellen vétők azt kellett volna kockáztassák, hogy valaki fejére ugrálnak.
A gyerekmedence ma már elengedhetetlen
Fotó: Rédai Attila
A kisebbik medence mélysége mindössze 100 cm, a nagyobbik 120–160 cm. És amiről még nem ejtettem szót, de nagyon fontos: gyerekmedence is van, és működik is.
A medencék amúgy nem csempézettek, hanem egy gumiszerű anyaggal vannak bevonva, ami nagyon kellemessé teszi benne a járkálást, kérdés, mennyire lesznek tartósak. A medencék közvetlen környéke az egyik oldalon le van deszkázva, akár ide is letelepedhetünk, padok vannak ebben segítségünkre. Itt találjuk a kültéri zuhanyzót is, amelyet a fürdés előtt használnunk kell: ebből is meleg víz folyik, trauma nélkül megúszhatjuk a zuhanyozást.
Tágas tér piciny fákkal
Fotó: Rédai Attila
A legtöbben azonban nem a ledeszkázott napozót, hanem a meglepően tágas, füves rétet választják a napozásra, ami a medencék túloldalán található. Egy tipikus termál strandon azonban nem ott van a nyüzsi, hanem a medencékben: ez a Nosztalgiára is igaz. A rendelkezésre álló tér bőséges, egyetlen hátulütő, hogy a nyitáskor ültetett fák még picinyek, árnyékot nem tartanak, így magunknak kell erről gondoskodni. Persze az ősz beköszöntével ez már nem akkora probléma.
Nem nagyon akarnak kiszállni a medencéből a polgárok
Fotó: Rédai Attila
Ha röviden össze akarjuk foglalni a tapasztalatokat: a Nosztalgia olyan „igazi” szabadtéri termálfürdő, amelyben hosszasan lehet lubickolni hűvösebb időben is, télen azonban már nem, ugyanis a téliesítése még nincs megoldva. Egy új létesítményhez méltóan a működtetők jól felmérték és teljesítették a strandoló közönség legtöbb igényét: az egyetlen komolyabb visszásság a fürdő túlzott népszerűsége, ami megnehezíti az igencsak kellemes és gyógyító termálvíz élvezetét.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!