
Kalákában minden könnyebb
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Felvágták a rongynak valót, előkerült az osztováta, felvették a melyéket, de közben kukoricalevest ettek, fánkot sütöttek, s ha kíváncsi szemek nem látták, még táncra is perdültek. Az ehhez hasonló téli esték már csak sokak emlékezetében élnek, de minden bizonnyal olyan fiatal olvasó is akad, aki tán nem is érti, miről írok. Madéfalván néhány hét erejéig a régi idők újra felelevenedtek, előkerültek a szövőszékek, és rongyszőnyeget szőttek az asszonyok.
2020. február 19., 17:262020. február 19., 17:26
Mintegy három hónapig heti rendszerességgel ültek össze a helyi kultúrotthonban a madéfalvi asszonyok – ifjak és idősek –, és kalákáztak. Az asszonyokhoz a munka során különböző civil szervezetek, cserkészek, iskolások csatlakoztak, ki tehette, kivette a részét a munkából és a mókázásból is. A kalákának természetesen megvan az eredménye is, hatvan méter szőnyeget szőttek két szövőszéken. Persze mindehhez kellett Kristó Erika, a lelkes ötletgazda és szervező, aki érdeklődésünkre elmondta, a rongyszőnyeget március közepén adják majd át Böjte Csabának, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának.
„Az volt a rendezvény apropója, hogy egy olyan programot keressünk, amely egyben hagyományunk része is, amit fel kellene karolni, és olyan tudásról szól, amit jó lenne átadni. Így jött a szövés a képbe. Egyre többe feltették már a padlásra a szövőszéket, és a fiatalok nem igazán tudják, hogy mi a szőnyegszövés folyamata” – meséli Kristó Erika, a helyi polgármesteri hivatal kulturális referense.
Rongyot vágtak és szőttek a madéfalvi asszonyok
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Első lépésben a fölöslegesség vált ruhaneműt gyűjtötték össze az akció keretében, ebből volt, ami a rászorulókhoz vagy a begyűjtőközpontokba került, a többit pedig szorgos asszonykezek vágták fel. Videófelvételek, fotók tanúsítják, hogy az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, amíg az asszonyok, nagymamák, édesanyák szőttek vagy rongyot vágtak, a gyermekeknek is volt elfoglaltságuk, sokan tán itt kóstolták meg először a kukoricalevest, a kalákák egyik legfontosabb kiegészítőjét.
Mintegy hatvan méter rongyszőnyeget szőttek meg a két szövőszéken
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Sőt alkalomadtán a Madéfalvi Évgyűrűk sorozatnak köszönhetően a kalákázok olyan videófelvételeket is megnézhettek, amelyekben a falubeliek meséltek például arról, hogyan menekültek a háborúban, vagy egyáltalán miként élték meg azt a korszakot. A szövőszéket két helybéli asszony adta kölcsön, aztán akinek kedve volt, odaülhetett és szőhetett.
– magyarázza Erika, aki természetesen nem csak szervezett hanem szőtt is. Voltak esték amikor harmincan - negyvenen gyűltek össze, nagyokat nevettek, emlékeket elevenítettek fel, de olyan is volt, hogy táncra perdültek.
Az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, aki tehette, bekapcsolódott a több hetes programba
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Erika azt meséli, néhány asszonynak annyira megtetszett a kalákázás, hogy mostanában egyikük otthonában gyűlnek össze, és saját célra, kalákában házi laskát készítenek. De van olyan ház is, ahol a padlásról lekerült szövőszéket felállították, és szőnek.
Szövés szeretettel
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
„Mindig figyelemmel hallgatom, amikor az idősebb emberek mesélnek a gyermekkorukról, emlékeikről, a szövés pedig sok szép emléket idéz fel a nénikben. Ezeket a régi emlékeket volt hivatott felidézni a kukoricaleves is, amely igazán megadta a régi idők hangulatát. Megtanultunk elcsendesedni, egymásra figyelni, meghallgatni egymást, a törődés a legfontosabb, amit egymásért tehetünk, és ezeket a dolgokat a szövések alkalmával mind megtapasztalhattuk” – meséli lelkesen Erika.
Kristó Erika ötletgazda, szervező
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
A madéfalvi asszonyok által szőtt hatvan méteres szőnyeget március 14-én adják át Böjte Csabának, aki a Zöld Péter zarándoklat záró akkordjaként tart majd szentmisét a madéfalvi kápolnában.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!