
Kalákában minden könnyebb
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Felvágták a rongynak valót, előkerült az osztováta, felvették a melyéket, de közben kukoricalevest ettek, fánkot sütöttek, s ha kíváncsi szemek nem látták, még táncra is perdültek. Az ehhez hasonló téli esték már csak sokak emlékezetében élnek, de minden bizonnyal olyan fiatal olvasó is akad, aki tán nem is érti, miről írok. Madéfalván néhány hét erejéig a régi idők újra felelevenedtek, előkerültek a szövőszékek, és rongyszőnyeget szőttek az asszonyok.
2020. február 19., 17:262020. február 19., 17:26
Mintegy három hónapig heti rendszerességgel ültek össze a helyi kultúrotthonban a madéfalvi asszonyok – ifjak és idősek –, és kalákáztak. Az asszonyokhoz a munka során különböző civil szervezetek, cserkészek, iskolások csatlakoztak, ki tehette, kivette a részét a munkából és a mókázásból is. A kalákának természetesen megvan az eredménye is, hatvan méter szőnyeget szőttek két szövőszéken. Persze mindehhez kellett Kristó Erika, a lelkes ötletgazda és szervező, aki érdeklődésünkre elmondta, a rongyszőnyeget március közepén adják majd át Böjte Csabának, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának.
„Az volt a rendezvény apropója, hogy egy olyan programot keressünk, amely egyben hagyományunk része is, amit fel kellene karolni, és olyan tudásról szól, amit jó lenne átadni. Így jött a szövés a képbe. Egyre többe feltették már a padlásra a szövőszéket, és a fiatalok nem igazán tudják, hogy mi a szőnyegszövés folyamata” – meséli Kristó Erika, a helyi polgármesteri hivatal kulturális referense.
Rongyot vágtak és szőttek a madéfalvi asszonyok
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Első lépésben a fölöslegesség vált ruhaneműt gyűjtötték össze az akció keretében, ebből volt, ami a rászorulókhoz vagy a begyűjtőközpontokba került, a többit pedig szorgos asszonykezek vágták fel. Videófelvételek, fotók tanúsítják, hogy az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, amíg az asszonyok, nagymamák, édesanyák szőttek vagy rongyot vágtak, a gyermekeknek is volt elfoglaltságuk, sokan tán itt kóstolták meg először a kukoricalevest, a kalákák egyik legfontosabb kiegészítőjét.
Mintegy hatvan méter rongyszőnyeget szőttek meg a két szövőszéken
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Sőt alkalomadtán a Madéfalvi Évgyűrűk sorozatnak köszönhetően a kalákázok olyan videófelvételeket is megnézhettek, amelyekben a falubeliek meséltek például arról, hogyan menekültek a háborúban, vagy egyáltalán miként élték meg azt a korszakot. A szövőszéket két helybéli asszony adta kölcsön, aztán akinek kedve volt, odaülhetett és szőhetett.
– magyarázza Erika, aki természetesen nem csak szervezett hanem szőtt is. Voltak esték amikor harmincan - negyvenen gyűltek össze, nagyokat nevettek, emlékeket elevenítettek fel, de olyan is volt, hogy táncra perdültek.
Az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, aki tehette, bekapcsolódott a több hetes programba
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Erika azt meséli, néhány asszonynak annyira megtetszett a kalákázás, hogy mostanában egyikük otthonában gyűlnek össze, és saját célra, kalákában házi laskát készítenek. De van olyan ház is, ahol a padlásról lekerült szövőszéket felállították, és szőnek.
Szövés szeretettel
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
„Mindig figyelemmel hallgatom, amikor az idősebb emberek mesélnek a gyermekkorukról, emlékeikről, a szövés pedig sok szép emléket idéz fel a nénikben. Ezeket a régi emlékeket volt hivatott felidézni a kukoricaleves is, amely igazán megadta a régi idők hangulatát. Megtanultunk elcsendesedni, egymásra figyelni, meghallgatni egymást, a törődés a legfontosabb, amit egymásért tehetünk, és ezeket a dolgokat a szövések alkalmával mind megtapasztalhattuk” – meséli lelkesen Erika.
Kristó Erika ötletgazda, szervező
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
A madéfalvi asszonyok által szőtt hatvan méteres szőnyeget március 14-én adják át Böjte Csabának, aki a Zöld Péter zarándoklat záró akkordjaként tart majd szentmisét a madéfalvi kápolnában.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!