
Kalákában minden könnyebb
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Felvágták a rongynak valót, előkerült az osztováta, felvették a melyéket, de közben kukoricalevest ettek, fánkot sütöttek, s ha kíváncsi szemek nem látták, még táncra is perdültek. Az ehhez hasonló téli esték már csak sokak emlékezetében élnek, de minden bizonnyal olyan fiatal olvasó is akad, aki tán nem is érti, miről írok. Madéfalván néhány hét erejéig a régi idők újra felelevenedtek, előkerültek a szövőszékek, és rongyszőnyeget szőttek az asszonyok.
2020. február 19., 17:262020. február 19., 17:26
Mintegy három hónapig heti rendszerességgel ültek össze a helyi kultúrotthonban a madéfalvi asszonyok – ifjak és idősek –, és kalákáztak. Az asszonyokhoz a munka során különböző civil szervezetek, cserkészek, iskolások csatlakoztak, ki tehette, kivette a részét a munkából és a mókázásból is. A kalákának természetesen megvan az eredménye is, hatvan méter szőnyeget szőttek két szövőszéken. Persze mindehhez kellett Kristó Erika, a lelkes ötletgazda és szervező, aki érdeklődésünkre elmondta, a rongyszőnyeget március közepén adják majd át Böjte Csabának, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának.
„Az volt a rendezvény apropója, hogy egy olyan programot keressünk, amely egyben hagyományunk része is, amit fel kellene karolni, és olyan tudásról szól, amit jó lenne átadni. Így jött a szövés a képbe. Egyre többe feltették már a padlásra a szövőszéket, és a fiatalok nem igazán tudják, hogy mi a szőnyegszövés folyamata” – meséli Kristó Erika, a helyi polgármesteri hivatal kulturális referense.
Rongyot vágtak és szőttek a madéfalvi asszonyok
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Első lépésben a fölöslegesség vált ruhaneműt gyűjtötték össze az akció keretében, ebből volt, ami a rászorulókhoz vagy a begyűjtőközpontokba került, a többit pedig szorgos asszonykezek vágták fel. Videófelvételek, fotók tanúsítják, hogy az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, amíg az asszonyok, nagymamák, édesanyák szőttek vagy rongyot vágtak, a gyermekeknek is volt elfoglaltságuk, sokan tán itt kóstolták meg először a kukoricalevest, a kalákák egyik legfontosabb kiegészítőjét.
Mintegy hatvan méter rongyszőnyeget szőttek meg a két szövőszéken
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Sőt alkalomadtán a Madéfalvi Évgyűrűk sorozatnak köszönhetően a kalákázok olyan videófelvételeket is megnézhettek, amelyekben a falubeliek meséltek például arról, hogyan menekültek a háborúban, vagy egyáltalán miként élték meg azt a korszakot. A szövőszéket két helybéli asszony adta kölcsön, aztán akinek kedve volt, odaülhetett és szőhetett.
– magyarázza Erika, aki természetesen nem csak szervezett hanem szőtt is. Voltak esték amikor harmincan - negyvenen gyűltek össze, nagyokat nevettek, emlékeket elevenítettek fel, de olyan is volt, hogy táncra perdültek.
Az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, aki tehette, bekapcsolódott a több hetes programba
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
Erika azt meséli, néhány asszonynak annyira megtetszett a kalákázás, hogy mostanában egyikük otthonában gyűlnek össze, és saját célra, kalákában házi laskát készítenek. De van olyan ház is, ahol a padlásról lekerült szövőszéket felállították, és szőnek.
Szövés szeretettel
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
„Mindig figyelemmel hallgatom, amikor az idősebb emberek mesélnek a gyermekkorukról, emlékeikről, a szövés pedig sok szép emléket idéz fel a nénikben. Ezeket a régi emlékeket volt hivatott felidézni a kukoricaleves is, amely igazán megadta a régi idők hangulatát. Megtanultunk elcsendesedni, egymásra figyelni, meghallgatni egymást, a törődés a legfontosabb, amit egymásért tehetünk, és ezeket a dolgokat a szövések alkalmával mind megtapasztalhattuk” – meséli lelkesen Erika.
Kristó Erika ötletgazda, szervező
Fotó: Daczó Dénes / Memento Film
A madéfalvi asszonyok által szőtt hatvan méteres szőnyeget március 14-én adják át Böjte Csabának, aki a Zöld Péter zarándoklat záró akkordjaként tart majd szentmisét a madéfalvi kápolnában.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!