Rittyeg a feje: csíkszentsimoni és csatószegi szólások nyomában

– szól az egyik ilyen megállapítás. No, de miért is rittyeghetett ennek a bizonyos Sas Andrásnénak a feje? A szólás arra utal, hogy az asszony igencsak szerette a pálinkát, amelyet cukorrépából főztek. Az asszony mindig fejfájásra hivatkozott, de a falubeliek tudták, hogy nem a betegség, hanem az alkohol miatt. Nyilván nem néztek jó szemmel a faluban egy részeges asszonyt, ezért szólták meg és maradt fenn a neve és emlékezete ily módon.

Mint kiderült, Szitás Károly egy alkalommal kiment a mezőre szénáért. A szekér elejébe bivalyok voltak fogva, és mivel nagy meleg volt és az állatok hűsölni szerettek volna, szekerestől belementek az Oltba.

– mi a magyarázata ennek? Volt egy Vencel nevezetű ember, aki akárhová ment szekérrel, vitte a kaszát magával, és valakinek a füvébe, sarjújába mindig belekaszált. Erre meglehetősen érzékenyek a falubeliek, ezért, amikor az alcsíki településen valaki belekaszál más füvébe, „belegazol”, akkor ma is azt mondják a lekaszált helyre, hogy az Vencel foltja.

A Czikók ügyes ácsok voltak, de általában nem tervezték meg előre, hogy a tetőt hogyan építik meg, hogy teszik a gerendákat, hanem felmentek csinálni, és fent kezdtek tanakodni, mivel az egyik gerenda kilógott, a másik nem talált. Emiatt elhúzódtak a munkálatok, és ez így rájuk ragadt.

Ismét csak a Czikók kerültek a közösség górcsöve alá ebben a szólásban. A Czikók úgynevezett csúfneve a Meve volt. Ők voltak azok, akik télen is fáért (csapért) jártak az erdőbe.

Egyedüli gyermek lévén, Bubuka Jóskát bizony elkényeztették, olyannyira, hogy még legény korában is az anyja öltöztette. A hasonló gyermekeket látván használják a faluban ezt a szólást.

Ez a csatószegi asszony ugyan szívesen járt kalákázni, de míg reggel serényen kapkodta fel a pityókát, egy idő után valamire hivatkozva otthagyta a társaságot.

A faluban szombaton seperték meg a ház elejét és az udvart, Som Ferit is kérte az anyja, hogy vegye a kezébe a seprűt. Ám ő hosszas unszolás után is csak halogatta a dolgot. Időközben az asszony mosott, a ruhákat kiterítette az udvaron levő kötélre. Ekkor jött a legény, és nekifogott sepregetni. Hiába perelt vele az anyja, hogy miért nem fogott neki előtte, mert így csupa por lesz a tiszta ruha, hősünk azt válaszolta, hogy most van felkészülve a sepregetésre.

Bariné minden reggel korán elindult szomszédolni. Már kora reggel végigjárta a szomszédokat, benézett ide, benézett oda, a pletykákat összeszedte, vitte a híreket egyik szomszédból a másikba. Az ilyen helyzetek és asszonyok kapcsán hangzik el ma is ez a szólás.