
A család, az unokák hiánya a legfájdalmasabb
Fotó: 123RF
Volt, aki szidta őket a közösségi oldalakon, hogy csoportosan „koslatnak”, hogy nem tartják be a szükségállapot előírásait. Van, aki felismerte, hogy leginkább segíteni kellene nekik a jelenlegi helyzetben. De hogyan töltik a mindennapjaikat ebben az időszakban, és hogyan élik meg a „bezártságot” az idősebb emberek? Erről olvashatnak a Székelyhon napilap Liget kiadványában.
2020. május 15., 12:362020. május 15., 12:36
2020. május 15., 18:492020. május 15., 18:49
Az idősek többsége betartotta az előírásokat, és abban az időintervallumban ment csak ki a házból, amikor megengedett volt – véli Rédai Zsóka. Kiemelte, noha tartja a kapcsolatot telefonon a szeretteivel, hiányoznak a személyes találkozások, a barátokkal való römi- és kártyapartik, az, hogy egymást meglátogassák. De leginkább a család, az unokák hiányoznak.
Olvasnak, és kétnaponta kerti munkát végeznek falun levő kertjükben a feleségével, de mint mindenki, hánykolódnak a remény és a kétségbeesés között – mutatott rá Nagy Benedek. Hozzátette, nem éli meg nagyon rosszul ezt az időszakot, hiszen öt évig volt bezárva mint politikai fogoly 1956 és 1961 között, amikor fegyveres őr „vigyázott” rá. „Persze, emberek vagyunk, társasági lények, és nagyon fájdalmas az, hogy a kapcsolataink csak az online szférára zsugorodtak.” Elmondta, a templomba járás nagyon hiányzik, nagy szükség van az imára.
A falun lakó Antal Éva úgy véli, a nevelésen és az egyén felelősségén múlik sok minden. „Eddig is, ha valamit megfogtam, ha hazaértem, kezet mostam. Ha a saját felelősség nincs meg valakiben, akkor lehet hozni mindenféle rendeletet, hiába.”
Szilágyi Árpád és barátai az utóbbi években alig hagytak ki napot, hogy ne üljenek össze a kávéházba sakkozni. A leginkább ez hiányzik a 88. évében járó férfinak ebben az időszakban. „A sakkozó barátaimmal tartom telefonon a kapcsolatot, de nagyon hiányzik a sakk.”
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!