
A család, az unokák hiánya a legfájdalmasabb
Fotó: 123RF
Volt, aki szidta őket a közösségi oldalakon, hogy csoportosan „koslatnak”, hogy nem tartják be a szükségállapot előírásait. Van, aki felismerte, hogy leginkább segíteni kellene nekik a jelenlegi helyzetben. De hogyan töltik a mindennapjaikat ebben az időszakban, és hogyan élik meg a „bezártságot” az idősebb emberek? Erről olvashatnak a Székelyhon napilap Liget kiadványában.
2020. május 15., 12:362020. május 15., 12:36
2020. május 15., 18:492020. május 15., 18:49
Az idősek többsége betartotta az előírásokat, és abban az időintervallumban ment csak ki a házból, amikor megengedett volt – véli Rédai Zsóka. Kiemelte, noha tartja a kapcsolatot telefonon a szeretteivel, hiányoznak a személyes találkozások, a barátokkal való römi- és kártyapartik, az, hogy egymást meglátogassák. De leginkább a család, az unokák hiányoznak.
Olvasnak, és kétnaponta kerti munkát végeznek falun levő kertjükben a feleségével, de mint mindenki, hánykolódnak a remény és a kétségbeesés között – mutatott rá Nagy Benedek. Hozzátette, nem éli meg nagyon rosszul ezt az időszakot, hiszen öt évig volt bezárva mint politikai fogoly 1956 és 1961 között, amikor fegyveres őr „vigyázott” rá. „Persze, emberek vagyunk, társasági lények, és nagyon fájdalmas az, hogy a kapcsolataink csak az online szférára zsugorodtak.” Elmondta, a templomba járás nagyon hiányzik, nagy szükség van az imára.
A falun lakó Antal Éva úgy véli, a nevelésen és az egyén felelősségén múlik sok minden. „Eddig is, ha valamit megfogtam, ha hazaértem, kezet mostam. Ha a saját felelősség nincs meg valakiben, akkor lehet hozni mindenféle rendeletet, hiába.”
Szilágyi Árpád és barátai az utóbbi években alig hagytak ki napot, hogy ne üljenek össze a kávéházba sakkozni. A leginkább ez hiányzik a 88. évében járó férfinak ebben az időszakban. „A sakkozó barátaimmal tartom telefonon a kapcsolatot, de nagyon hiányzik a sakk.”
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!