
A család, az unokák hiánya a legfájdalmasabb
Fotó: 123RF
Volt, aki szidta őket a közösségi oldalakon, hogy csoportosan „koslatnak”, hogy nem tartják be a szükségállapot előírásait. Van, aki felismerte, hogy leginkább segíteni kellene nekik a jelenlegi helyzetben. De hogyan töltik a mindennapjaikat ebben az időszakban, és hogyan élik meg a „bezártságot” az idősebb emberek? Erről olvashatnak a Székelyhon napilap Liget kiadványában.
2020. május 15., 12:362020. május 15., 12:36
2020. május 15., 18:492020. május 15., 18:49
Az idősek többsége betartotta az előírásokat, és abban az időintervallumban ment csak ki a házból, amikor megengedett volt – véli Rédai Zsóka. Kiemelte, noha tartja a kapcsolatot telefonon a szeretteivel, hiányoznak a személyes találkozások, a barátokkal való römi- és kártyapartik, az, hogy egymást meglátogassák. De leginkább a család, az unokák hiányoznak.
Olvasnak, és kétnaponta kerti munkát végeznek falun levő kertjükben a feleségével, de mint mindenki, hánykolódnak a remény és a kétségbeesés között – mutatott rá Nagy Benedek. Hozzátette, nem éli meg nagyon rosszul ezt az időszakot, hiszen öt évig volt bezárva mint politikai fogoly 1956 és 1961 között, amikor fegyveres őr „vigyázott” rá. „Persze, emberek vagyunk, társasági lények, és nagyon fájdalmas az, hogy a kapcsolataink csak az online szférára zsugorodtak.” Elmondta, a templomba járás nagyon hiányzik, nagy szükség van az imára.
A falun lakó Antal Éva úgy véli, a nevelésen és az egyén felelősségén múlik sok minden. „Eddig is, ha valamit megfogtam, ha hazaértem, kezet mostam. Ha a saját felelősség nincs meg valakiben, akkor lehet hozni mindenféle rendeletet, hiába.”
Szilágyi Árpád és barátai az utóbbi években alig hagytak ki napot, hogy ne üljenek össze a kávéházba sakkozni. A leginkább ez hiányzik a 88. évében járó férfinak ebben az időszakban. „A sakkozó barátaimmal tartom telefonon a kapcsolatot, de nagyon hiányzik a sakk.”
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!