
Az Udvarhelyi Híradó 2005. június 6-ai, hétfői címlapja
Tizenöt évvel ezelőtt volt utoljára nagyifjúsági szinten bajnokcsapata a székelyföldi kézilabdázás fellegvárának, Székelyudvarhelynek. 2005. június 5-én Medgyesen akasztották olyan fiúk nyakába az aranyérmeket, akiknek egy részéből komoly karriert befutott, hivatásos, válogatott kézilabdázó lett. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában egy különleges hétre emlékeznek.
2020. június 09., 14:202020. június 09., 14:20
Székelyudvarhelyen és környékén évtizedek óta a kézilabda az egyik első számú sportág, hiszen az ötvenes évektől, tehát a nagypályás kézilabdázás időszakától napjainkig öt-tíz évente mindig kiugrott egy-egy jó periódusa az udvarhelyi kéziseknek – vagy a női, vagy a férfi szakágban, mind felnőtt, mind pedig ifjúsági szinten. Utóbbiaknál az évtizedek folyamán nagyon sok alkalommal eljutott a csapat a döntő tornáig, viszont megnyernie soha nem sikerült azt – csupán egy alkalommal, 1957-ben, de az még a sportág nagypályás, ősváltozatában sikerült. A lányoknál már más a helyzet, hiszen 1997-ben az ifi 2-es és 3-as korosztály is elhódította az aranyérmet.
Bakó Lajos edző a rendszerváltás után több sikeres generációt és sportolót nevelt ki Székelyudvarhelyen. Az ezredforduló után ismét sikerült egy olyan csapatot összeraknia, amellyel 2004-ben már nagyon jól szerepelt az országos bajnoki döntőn, egy év múlva pedig csúcsra ért.
A nagyifjúsági fiú korosztály (17–18 évesek) számára kiírt országos döntőt 2005 júniusának első napjaiban rendezték Medgyesen – a Székelyudvarhelyi ISK csapata úgy jutott erre a fázisra, hogy előtte, a hazai pályán rendezett elődöntő tornán mindegyik ellenfelét megverte.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!