
Az Udvarhelyi Híradó 2005. június 6-ai, hétfői címlapja
Tizenöt évvel ezelőtt volt utoljára nagyifjúsági szinten bajnokcsapata a székelyföldi kézilabdázás fellegvárának, Székelyudvarhelynek. 2005. június 5-én Medgyesen akasztották olyan fiúk nyakába az aranyérmeket, akiknek egy részéből komoly karriert befutott, hivatásos, válogatott kézilabdázó lett. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában egy különleges hétre emlékeznek.
2020. június 09., 14:202020. június 09., 14:20
2020. június 09., 14:202020. június 09., 14:20
Székelyudvarhelyen és környékén évtizedek óta a kézilabda az egyik első számú sportág, hiszen az ötvenes évektől, tehát a nagypályás kézilabdázás időszakától napjainkig öt-tíz évente mindig kiugrott egy-egy jó periódusa az udvarhelyi kéziseknek – vagy a női, vagy a férfi szakágban, mind felnőtt, mind pedig ifjúsági szinten. Utóbbiaknál az évtizedek folyamán nagyon sok alkalommal eljutott a csapat a döntő tornáig, viszont megnyernie soha nem sikerült azt – csupán egy alkalommal, 1957-ben, de az még a sportág nagypályás, ősváltozatában sikerült. A lányoknál már más a helyzet, hiszen 1997-ben az ifi 2-es és 3-as korosztály is elhódította az aranyérmet.
Bakó Lajos edző a rendszerváltás után több sikeres generációt és sportolót nevelt ki Székelyudvarhelyen. Az ezredforduló után ismét sikerült egy olyan csapatot összeraknia, amellyel 2004-ben már nagyon jól szerepelt az országos bajnoki döntőn, egy év múlva pedig csúcsra ért.
A nagyifjúsági fiú korosztály (17–18 évesek) számára kiírt országos döntőt 2005 júniusának első napjaiban rendezték Medgyesen – a Székelyudvarhelyi ISK csapata úgy jutott erre a fázisra, hogy előtte, a hazai pályán rendezett elődöntő tornán mindegyik ellenfelét megverte.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!