Pál István „Szalonna” – Ha nem muzsikálhatna, belebetegedne

Pál István számára hihetetlen érzés saját készítésű hangszeren játszani

Fotó: Csermák Zoltán

Zenéjével mindig igyekszik az előtte táncolóra vagy a hallgatóságra reagálni. Pál István „Szalonna” Liszt Ferenc-díjas népzenész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője pályafutásáról, a távoktatásról és a közösségi élmény hiányáról beszélt az Erdélyi Napló legfrissebb számában.

Liget

2020. december 24., 11:112020. december 24., 11:11

Pál István „Szalonna” Kárpátalján, a máramarosi hegyek lábánál fekvő Visken született 1980-ban. Zenei tanulmányait a tiszapéterfalvi zeneiskolában kezdte, középiskolába a komoly múlttal rendelkező Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába járt. A fiatal hegedűst 1999-ben a Népművészet Ifjú Mestere címmel tüntették ki.
Mint a vele készült interjúban elmeséli, szülei klasszikus zenét tanítottak a zeneiskolában, de mivel édesapja még hagyományos módon a településükön élő cigányzenészektől tanult muzsikálni, úgy vélte, a klasszikus tanulmányai mellett sokat jelentene, ha fia is a régi mester–inas módszer szerint tanulna. „Így beadott Murzsa Gyulához, egy tiszaújlaki prímáshoz tanulni. Itt szereztem az első népzenei alapismereteimet.

A következő években már a magam útját járva utaztam Erdélytől Felvidékig, és igyekeztem tanulni az ott élő muzsikusoktól”.

A muzsikálás mellett népzenegyűjtéssel, tanítással és még hegedűkészítéssel is foglalkozik.

Napjaink egyik legkiválóbb magyar prímása amint hegedűt készít

Fotó: Csermák Zoltán

A hegedűkészítés – meséli – gyermekkori álma. „Negyvenéves koromra értem el, hogy egy solymári mestertől, Gulyás Béla bácsitól tanulva elkészítettem az első hegedűmet. Hihetetlen érzés volt játszani a saját hangszeremen. Persze azért kicsit izgultam, hogy mi történik akkor, ha rossz hangja lesz. Szerencsére nem lett.

Ha nem muzsikálhatnék, belebetegednék. Szeretek az embereknek örömet szerezni.

A gyűjtések sem álltak le, de mivel elég sűrűek a mindennapjaim, ezért természetesen most nem jut rá annyi idő, amennyit szeretnék”. A teljes interjút az Erdélyi Napló legfrissebb számában találják meg.