Otthon, távol az otthontól: kamaszok karácsonya a Csángó Kollégiumban

Több évtizede tanulnak csángó diákok Csíkszereda különböző magyar tannyelvű középiskoláiban, és mi mindig bérlőként laktunk különböző bentlakásokban, miközben arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne egy saját épület. Nem azt mondom, hogy hogy kellemetlen vagy rossz időszak volt, de a saját épületünkben lenni lenni teljesen más érzés” – mondja.

Nem tesznek különbséget, hogy egyik gyimesi, másik moldvai, nem szólják meg egymást, hogy ki hogyan beszél, milyen tájszavakat használ. A különböző közös tevékenységeken keresztül itt biztonságban érezhetik magukat, és így szép lassan ki is alakult egy nagyon jó, családias légkör. Van benne minden, mint egy igazi nagy családban” – mondja a kollégium vezetője.

2006-ban érkezett a Bákó megyei Gajdárra, ahol a Moldovai Csángómagyarok Szövetsége égisze alatt foglalkozott a helybéli gyerekekkel. „A szívem csücske volt Gajdár, de dolgoztam Bákóban az MCSSZ-irodában a keresztszülő-program felelőseként, és jött aztán 2010-ben a kollégiumi munka Csíkszeredában. Kézműves foglalkozásokat, magyar nyelv - és kommunikációs foglalkozásokat tartottam, és ez nagyon jó lehetőség volt arra, hogy a gyermekeket minden kötöttség nélkül megismerjem, nagyon szerettem, ki tudott bontakozni a kreativitásom. Egy év után kaptam meg a kollégiumvezetői feladatot. Nagyon hamar megalapítottuk az Izva hagyományőrző csoportot, és így vittük tovább a kreatív, illetve a hagyományőrző vonalat. Ez megmaradt mai napig is, nem egy irodában ülő házvezető vagyok, szeretek velük különböző tevékenységekben részt venni, és ezáltal a valahogy a lelkükkel is tudok foglalkozni” – magyarázza Gabriella.

„Sokáig úgy gondoltam, hogy én a kisebb korcsoporttal értek igazán jól szót, aztán valahogy olyan nyitottsággal fogadtak, hogy azt érzem, itt igazán én lehetek közöttük, nem kellenek különböző játszmák. Úgy érzem, közöttük lehetek olyan, amilyen vagyok. Tükröt tartanak a kamaszok nagyon erőteljesen. Valahogy úgy látom, ez a társaság nagyon különös, nagyon érzékenyek, nyitottak minden rezdülésemre. Ettől számomra ez egy biztonságos közeg. Szerencsés helyzetben vagyok azért is, mert számomra mindig is fontos volt a kreativitás, a kézműves tevékenység, és én itt kiélhetem magam, mert nyitottak rá a kollégák is és a diákok is. Ezekben a tevékenységben a lelkünk összeér” – fűzi hozzá.

Kihívással telített évek

Mosolyogva veszi számba szakmai szempontból az elmúlt tizenegy évét, amikor arról kérdezem, hogy miben rejlik a kollégiumi munka varázsa, mi az a megtartó erő, ami miatt ő még mindig itt van. Egyik ilyen megtartó erő az évről évre megújuló közösség kihívásai és izgalmai. Az – pontosít – , hogy a szeptemberben megújuló csapatból újra jó közösséget tudjon kovácsolni, miközben segít az új diákoknak beilleszkedni, megtalálni a helyüket, és együtt izgul a végzősökkel a vizsgák előtt.

Vannak diákok, akikről évek múltán is tudomása van, hogy merre haladt az életük, de ugyanakkor arra is igyekszik tudatosan figyelni, hogy mindenki megkapja tőle a kellő érdeklődést, figyelmet. „Azok a legszebbek pillanatok, amikor ne add isten valamiért az év vége fele nagyon küzdünk egymással – ez tizenkettedik osztályban gyakran előfordul –, és évek múlva visszajönnek, megbeszéljük azt, amit talán korábban nem tudtunk. Nagyon szép, amikor a világ valamelyik pontjáról arról írnak nekem, hogy mennyire kellett az itt töltött idő ahhoz, hogy oda eljussanak, ahol most vannak”.

Szomorúság helyett vidámság és derű

Gabriella számára különösen fontos az adventi időszak – derül ki szavaiból. Arcán mosollyal eleveníti fel, hogy az ünnepeket mindig először a bentlakó diákokkal üli meg. „Az adventot is itt kezdjük, karácsonykor, húsvétkor ők az elsők az ünnepeimben. Mivel ők is egy vallásos közegből származnak, számukra is nagyon fontosak ezek az ünnepek, és valahogy összetalálkoztunk. Az egyházi ünnepekre különösen nagy hangsúlyt fektetünk” – magyarázza. Tavaly a járványhelyzet miatt a diákok online oktatásban voltak, és akkor online próbálták az adventi koszorún a közös gyertyagyújtást lebonyolítani, de hiányzott a lelki feltöltődés. Idén, kihasználva az alkalmat, hogy együtt vannak, közös gyertyagyújtási ünnepségeket szerveztek, adventi kalendáriumot készítettek.

Készítettünk egy adventi kalendáriumot, amelyben minden napra volt egy feladat, és bekapcsolódtunk a csíkszeredai élő karácsonyváró kalendáriumba, díszbe öltöztetve a kollégium egyik ablakát. Olyan szépen kivirágzott a csapat, helyrebillent mindenkinek a lelkiállapota. Csodálatos, ahogyan vették ezt a kezdeményezést. Különös időszak ez az életünkben, ebben a sötét, bizonytalan helyzetben nagyon kell a léleknek a fény, a derű, az ének”.

Vannak szerencsés esetek, van, akinek a karácsony erről is szól. Én az adventi időszakban rákészülök lélekben is erre a nagy ünnepre, karácsonykor otthon vagyok a családdal, ez számomra a pihenés időszaka” – mondja Lóránd. Visszatérnek kézműveskedő társaikhoz, lélekben már az otthoni karácsonyfadíszítésre, az esti szentmisékre, az otthon melegének, az idei karácsony varázslatának a befogadására készülnek.