
Fotó: Pinti Attila
Önkritikus és szerény, pedig pályára lépett már néhányszor a magyar válogatottban is. A 27 éves, mikóújfalusi származású Miklós Tamás teremlabdarúgó eddigi pályafutásának javát az FK Székelyudvarhelynél töltötte, de egy veszprémi kitérő után idén nyáron hazaérkezett Csíkszeredába. Pályafutásáról és a magyarországi tapasztalatokról, valamint a csíki futsalcsapat előtt álló perspektíváról mesél a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletének.
2020. szeptember 15., 10:382020. szeptember 15., 10:38
2020. szeptember 15., 11:242020. szeptember 15., 11:24
A beszélgetésből többek között kiderül, Miklós Tamás számára a foci volt az egyetlen dolog, ami jelen volt az életében egészen kiskorától. „Első edzéseim a helyi csapatnál voltak, ahol azelőtt édesapám és a bátyám is játszott, de sajnos egy-két éven belül megszűnt a csapat, így maradtak a barátokkal való focizások. Az iskolában sem volt másként, egyértelmű volt számomra, hogy miről szólnak a szünetek. 2010-ben, középiskolás koromban elkezdtem nagypályás edzésekre járni Sepsiszentgyörgyre, ahol az akkori korosztállyal fél évet töltöttem, majd a bodoki ifjúsági csapat tagja lettem.
mert kétszer egymás után sikerült megnyerni a Kovászna megyei ifjúsági bajnokságot, illetve számos meccset játszottam a felnőtt csapatban is” – eleveníti fel a kezdeteket.
Székelyföldről indult,magyarországi kitérő utánismét visszatért
Fotó: Pinti Attila
De hogyan lett a futballból később futsal Sepsiszentgyörgyön, milyennek értékeli a Veszprémnél eltöltött időszakot, illetve hogyan érzi magát Csíkszeredában az Imperial Wet csapatánál? Kérdések amelyekre választ is találnak a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!