Mindenkire sor kerül: temetkezéskor példásan összefognak a falubeliek

Halálesetkor természetesnek tekintik, hogy nem csupán a családtagoknak, rokonoknak „kell odaállniuk”. Kötelességszerűen, tudatosan végzik a temetés körüli teendőket. A koporsót, a ravatali kellékeket, az egykori lakókörnyezetet úgy rendezik el, hogy méltó legyen az elhunyt búcsúztatásához. „A férfiak az udvaron rendet csinálnak. A fiatalokat nem kell hívni” – mondta András bácsi.

Megbíznak egy gazdát

„Ezt az egyet nem lehet elkerülni, mindenkire sor kerül – kezdte beszélgetésünket Cseke József, akit a temetkezési gazda feladatairól kérdeztünk. Amikor bekövetkezik a szomorú esemény, egy nem hozzátartozót, de az elhunythoz közel állót kérnek fel gazdának. Kötelességei közé tartozik a zászlóvivők meghívása, a temetési kellékek helyszínre juttatásának megszervezése és a kínálgatás. Végül pedig a ravatalozáshoz használt tisztaszoba visszarendezése és a szertartás részvevőinek betessékelése a torra.

A haláleset másnapjának reggelén nőnek kisharanggal kezdődik „a szaggatás”. Szünet után megkondul a nagyharang, és kis csend után összehúzzák a harangokat. Ha férfi hunyt el, előbb a nagyharang szólal meg, majd megkondul a kisharang, és végül összehúzzák. Reggeli, déli és esti harangozással jelzik, hogy halottja van a falunak, a temetés napján délelőtt tíz órakor is.

Búcsúzás

Virrasztáskor a kapu előtt gyűlnek össze a részvétnyilvánítók, és a férfiak egyszerre mennek be. Régen a kántor is jelen volt, és halottas-, azaz gyászénekeket énekeltek a könyvből.

– mondta Margit néni. Mostanában részvétlátogatásra érkeznek, egy órányit töltenek a gyászolókkal. Az asszonyok a ravatal mellett állnak, a férfiak az udvaron fehér abrosszal letakart asztal mellett ülnek. Végül a gazda közreműködésével kaláccsal kínálják meg a virrasztókat, a férfiakat pálinkával is. Nem poharaznak, „Isten nyugtassa!” kívánság után egymásnak adják az üveget. Előbb a férfiak, utána az asszonyok hagyják el a gyászházat.
Este megírják a búcsúztató szövegét, ami a temetéskor hangzik el. A múltban az egyházgondnok is mondott búcsúztatót, napjainkban ez már nem szokás.

Háztól temetés

Másnap a gazda meghívja a zászlóvivőket. A gyászlobogókat férfi elhunyt temetésén férfiak, nőén asszonyok viszik. Régen a koporsóvivőket is név szerint hívták meg, manapság nem. Jelenleg sok a fiatalember, nem kell hívni őket, tudják, hogy oda kell állniuk – legyen szó „gödörásásról” (sírásásról) vagy a test, a koporsó vivéséről. A hantot betakarni is segítenek.

Margit néni elmondta, az elhunyt asszony koporsóját a közelmúltig nőtársai indították. Az utca feléig, vagy amíg bírták, vitték, aztán ment mindenkinek az ura, és átvették a feleségektől. Margit néni fiatal korában sok koporsót vitt. Ezelőtt a gödröt pénzért ásták, most nem kell fizetni a segítségeknek, de megvendégelik őket. A közelálló asszonyok készítik az ételt, amit a gazda irányításával szolgálnak fel. A szertartás előtt szintén a gazda gondoskodik arról, hogy a temetkezés kellékei, a zászlók, a koporsólezárás és a hantolás eszközei a halottas házhoz kerüljenek.

Végső búcsúzás

Temetésre összegyűl a nép. Koszorút csak a rokonok visznek, koszorúmegváltásként az egyháznak adományoznak. Arra is van példa, hogy temetkezési segítséget gyűjtenek a családnak.

A szomorúmenet a teplomba kíséri az elhunytat, előbb ott, majd a sírnál zajlik az egyházi szertartás, és addig is, amíg elhantolják, helyi szóval „takarják”.  Miután elment a gyászmenet, a gazda a háznál elpakolja a ravatal kellékeit, leszedi a gyásztextíliákat, és bezárja a kaput.