
Czibor a magyar válogatott és a Barcelona támadója volt, csak a rendszerváltás után tért haza
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Háborúk és forradalmak, autoriter rendszerek és konkrétan fegyverropogás elől menekültek szüleikkel vagy egyedül, csoportosan vagy családjukkal. Sokan azután lettek nagyok – vagy még egyszer nagyok –, hogy új esélyt kaptak vagy csináltak maguknak, mások pedig világsztárként is hordozzák a gyermekkori háborús traumákat – olvashatják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
2022. június 07., 12:172022. június 07., 12:17
Sajnos előfordul, hogy a sportoló nem azért kerül külföldre, mert jobb lehetőségei vannak – a huszadik század bővelkedett olyan esetekben, amikor egy-egy háború, forradalom vagy éppen diktatórikus rendszer arra késztette a magát sikeresnek tartó sportolót vagy edzőt, hogy emigráljon és máshol próbáljon szerencsét, holott ő szíve szerint maradt volna szülőföldjén.
Puskás a Honvéd után a Real Madridban is klublegenda lett
Fotó: Wikimedia Commons
A 20. századi történelmi események igencsak sok magyart kényszerítettek külföldre – már az 1920-as években, a trianoni országvesztés utáni években is sokan próbáltak szerencsét külföldön, a legnagyobb és legismertebb emigráns labdarúgók és edzők ebből az időszakból Plattkó Ferenc, Guttmann Béla, Bukovi Márton és Schlosser Imre. A második világháború után, a vasfüggöny teljes bezárulása előtt néhány nagyon ismert magyar futballista még legálisan hagyhatta el Magyarországot: az 1938-as vébén ezüstérmes magyar válogatott két, talán legjobb játékosa, Zsengellér Gyula és dr. Sárosi György. Sárosi Béla és Kubala László már kalandos úton jutott ki, míg
Nem is ment, egészen az 1956-os forradalomig, ám akkor újabb hatalmas kivándorlási hullám következett. Az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar válogatottból, az Aranycsapatból hárman nem tértek haza 1956 késő őszén: Czibor Zoltán, Kocsis Sándor, illetve Puskás Ferenc több kitérő után végül Spanyolországban talált új otthont és új csapatot magának. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!