Mátyás király és Szent László nyomában

Királyregényeiben Toót-Holló Tamás számára a magyar kulturális emlékezetben megőrzött mitikus elemek a fontosak

Fotó: Kállai Márton/Szabad Föld

Szépirodalmi könyveinek jellegzetes nyelvezete a magyar mondavilág kimeríthetetlen tárházába kalauzolja el az olvasót. Toót-Holló Tamást népes olvasóközönsége elsősorban íróként ismeri, miközben „civilben” hosszú idő óta médiaintézményeket vezet, aktív újságíró. A Magyar Nemzet idén januárban kinevezett főszerkesztője többek között erről a kettősségről vall az Erdélyi Napló legfrissebb számában.

Liget

2020. október 15., 11:222020. október 15., 11:22

Toót-Holló Tamást könyveiben ősi magyar mítoszokat kutat és tár az olvasó elé, hogyan egyeztethető össze ez a munka a hírszerkesztés és a hírlapírás világával – tevődik fel a kérdés. „Egyfajta tudati oszcillációval, állandó és rendszeres szintváltással. Egyébként minden az idő helyes kezelésén múlik. És annak megtanulásán, hogy íróként nem szolgáltathatod ki magad az ihletre várásnak.

A hírek áramlásából soha nem lehet kiesni, de ha néha mégis találok egy időrést magamnak, akkor azonnal szépprózát kezdek írni.

Ahogy egy kisgyermekes szülő sem akkor alszik, amikor álmos, hanem akkor, amikor a gyereke is elaludt” - mondja. Szellemi honvédelem aranykori fényben című könyve a magyar eredetmondákat veszi számba. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mekkora e témákra a mai ember fogadókészsége, könyveivel milyen olvasótábort célzol meg, elmondta, elsősorban azokat érheti el a legnagyobb valószínűséggel, akik hisznek a nemzetek Európájának öntudatra ébredésében. „A magyarság nemzeti eredetmondáinak és saját ősmítoszainak is komoly szerepe lehet ebben az ébredésben, különösen akkor, ha ezekre nem ódivatú jelenségekként tekintenünk, hanem megtaláljuk bennük a máig hatóan éltető erőt. E könyvem is arra törekszik, hogy

új fénytörésben mutasson be egy valaha volt magyar ősmítoszt,

amelyet eleink sok tucat különböző verzióban, népmesékbe rejtve őriztek meg nekünk” - vallja. A teljes interjút az Erdélyi Napló csütörtöki számában találják meg.