Középen a gyerekek: hogyan váljunk, hogy ne bántsunk?

Persze a válási folyamat nem vonja szükségszerűen maga után a gyermekek magatartászavarát, de a legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy az érintett gyerekek veszélyeztetettebbek, és a társadalomba való beilleszkedésük nehezített” – szögezi le Ágoston Imola.

Családi hangulat válás előtt

A családterapeutaként is dolgozó csíkszeredai szakember szerint a családi hangulat milyensége nagyban meghatározza a válás szükségszerűségét. Nem, nem lehet minden házasságot, kapcsolatot megmenteni – derül ki a beszélgetés során –, vannak helyzetek, amikor egy terapeuta abban segíti a házastársakat, hogy a lehető legbékésebben váljanak el, miközben a gyereküknek minél kevesebb sérülést okoznak ezzel.

Sokszor halljuk szülők szájából, hogy csak a gyerek miatt maradtak együtt, de a gyerek itt csak fedőtörténet: félelmek, szorongások tartják a feleket egy megromlott kapcsolatban. Persze ha a válás konfliktusos, hosszan elhúzódó, a szülők sok mindenben képtelenek megegyezni, a gyerekek sérülése is nagyobb lesz” – magyarázza.

Ha a válás konfliktusos

Gyakori hiba, hogy valamelyik szülő elvárja a gyerektől, hogy az ő szövetségese legyen, neki adjon igazat, ilyenkor a gyerek lojalitáskonfliktusba kerül. A szakember tapasztalatai is azt mutatják, nagyon gyakran sikerül akár éveken keresztül is egyik szülő ellen fordítani a gyereket, aki csak nagyon későn, esetenként terápiás foglalkozás során jön rá arra, hogy az „ellenség” szülőt csupán a másik fél szemüvegén keresztül ismeri, ez a kép torz és nagyon messze áll a valóságtól.

Ez gyakran mélyíti a konfliktust a szülők között, és talán sosem vagy nagyot kerülő úton jutnak el oda, hogy együttműködjenek a gyerek érdekében. Nem kevésbé ártalmas a »nagyobb cukorka« effektus sem. Ilyenkor a két szülő rivalizál a gyermek szeretetéért, és például ajándékokban, engedékenységben túllicitálják egymást. Ez pillanatnyilag jó a gyereknek, aki nagyon gyorsan megtanulja kihasználni a helyzetet, ám hosszú távon ez súlyos következményekhez vezet. Nem tanul meg alkalmazkodni a szabályokhoz, hisz mindig van kibúvó, nem fejlődik ki egy egészséges frusztrációtűrése, és ez súlyos alkalmazkodási, beilleszkedési problémákat okoz”.

Gyerek mint „bosszúeszköz”

A válással, mindamellett, hogy a gyermek elveszíti a család nyújtotta biztonságérzetét, nélkülöznie kell az egyik szülőt, megjelenik az önhibáztatás érzése, illetve az attól való félelem, hogy majd őt sem fogják szeretni. Sosem jön jókor a válás, de a gyerek életkora is meghatározó tényező lehet a sérülés mértékét és jellegét illetően – jegyzi meg a pszichológus, aki szerint minél tovább fejlődik a gyerek ép családban, annál több mintát kap a szülői, a nemi szerepekről, az interakciókról. Több kapcsolatteremtő készséget sajátít el, több közös élménnyel vérteződik fel, talán később könnyebben tart kapcsolatot azzal a szülővel, aki elköltözik. Életkorának megfelelően más jellegűek a válás során szerzett „sebei”, más jellemzői vannak az adott életkorra jellemző gyászfolyamatnak, így másféle segítségre lehet szüksége.

Ágoston Imola ugyanakkor fontosnak tartja kiemelni, ha valaki úgy érzi, bajban van a kapcsolata, kérjen segítséget, ha házastársként már nem tudnak a szülők együttműködni, szülőtársként kutya kötelességük ezt tenni. „Ne mondjunk rosszat a gyereknek a másik szülőről, ne vonjuk be őt a párkapcsolati konfliktusokba, ne terheljük olyan feladatokkal, lelki terhekkel, amelyek nem rá tartoznak, vagy meghaladják életkori sajátosságait.

Beszélgessünk vele, adjunk létjogosultságot érzelmeinek, bátorítsuk azok kifejezésében. Szabadjon neki dühösnek, szomorúnak lenni. Igyekezzünk közös erővel megfelelő életteret, stabilitást kialakítani a gyerek életében, kommunikáljunk rendszeresen a gyerek dolgaival kapcsolatosan, igyekezzünk egymást segíteni az ő érdekében. Ha pedig nem megy, nem szégyen segítséget kérni.”